Délvidéki közbiztonsági helyzetkép: Egészségügyi sétával az éjszakai rágcsálók ellen
Az elmúlt igencsak gyászos hetek sokadszor megmutatták, hogy a pokolian nehéz megélhetés, a halmozódó egzisztenciális gondok, a foglalkoztatásnál (is) észlelhető, kisebbségi létből fakadó megkülönböztetések mellett, a délvidéki magyarság legnagyobb problémája a közbiztonság. Egyre nehezebb megvédeni a keservesen összekuporgatott kis szegénységet, s egyre több a szorongással töltött álmatlan éjszaka. Bárki bármikor rátörhet a délvidéki magyarra, kifoszthatja, sőt, ne adj Isten, akár az életére is törhet.
A sorozatos incidensek, betörések, rablások után is akadnak olyan közéleti szereplők, akik nem hajlandóak megfelelő együttérzéssel, komolysággal és határozottsággal kezelni az elhatalmasodó problémát. Elképesztő, hogy ennyi kirívó eset után is még mindig akadnak olyan politikusok, akik nem képesek (vagy szándékosan nem akarják) felfogni, hogy a jól szervezett polgárőrség jelenthetné az egyetlen hatékony megoldást a napról napra romló közbiztonságra.
Egyes településeken, ahol a polgárok a saját kezükbe vették a sorsukat, a helyzet máris drasztikus mértékben javult.
Az alábbi kis összefoglaló rávilágít az elmúlt tíz nap nyomasztó légkörére, az aggasztó események és jelenségek sorozatára, az egyes közéleti egyéniségek tehetetlenségére és gyávaságára, valamint az úgynevezett kisember bátorságára és bölcsességére.
Az eseteket a délvidéki magyar média rögzítette, amiért dicséret illeti meg.
Tornyoson az ott lakók elmondása szerint már szinte mindennaposak a lopások és a betörések, ezért sokan egyáltalán nem merik őrizetlenül hagyni a házaikat, ugyanis attól félnek, őket is kifosztják. Például mintegy tíz napja az egyik idős ember udvarából jelentős mennyiségű vasat vittek el. A környéken lakók ugyan látták az esetet, és meg is próbáltak segíteni az idős bácsinak, az elkövetők azonban őket is megfenyegették, mondván ők lesznek a következők. A rendőrség állítólag nyomoz az ügyben.
Huszta Lászlóhoz csapatostul mentek be az elkövetők, akiket ugyan próbált elkergetni, de mindhiába, ugyanis amíg néhányan körbevették, hogy semmit ne tudjon tenni ellenük, addig a többiek kirámolták az udvarban található fészert. Nagy mennyiségű vasat vittek el tőle, az udvarában lévő vaseszközök egy részét ugyan ott hagyták, de attól tart, rövidesen azokért is visszatérnek majd. A bűncselekményt mintegy tizenöten követték el.
Nem először jártak nála a tolvajok. Tavaly a garázsát pakolták ki, elvitték a hegesztőt, nagy mennyiségű üzemanyagot és két traktorakkumulátort is. A másik házból pedig, ahol a másfél éve elhunyt felesége szülei laktak, akik évekkel ezelőtt meghaltak, ezért a ház régóta üresen áll, már mindent elvittek, ami mozdítható volt. Közölte, eladná, de egy ilyen régi ház már nem nagyon kell senkinek.
A tornyosi lakosok szerint a helyzet tarthatatlan, a faluban szinte már nincs is olyan ház, amelyben még nem történt volna semmiféle lopás. A faluban már-már lincshangulat kezd eluralkodni.
Horgoson, egy romatelepen a rendőrség minap razziát tartott.
A rabszállító autók az ún. gunarasi romatelepen álltak meg, ahol a hajnali sötétségben azonnal megkezdték a házak átkutatását. Több betörés, rablás is történt mostanában Horgoson, vélhetően ezek elkövetőit kereste a rendőrség.
Bacskulin István, a horgosi helyi közösség elnöke a Magyar Szónak azt nyilatkozta, hogy hagyni kell a rendőröket dolgozni, s hogy sokan nem tudják megérteni, nem lehet önbíráskodni, saját kézbe venni a dolgokat. Szerbiában nem engedélyezett a polgárőrség megalakítása – mondta. Ezzel persze lehetne vitatkozni, hiszen az alkotmány nem tiltja a polgárőrséget, csakúgy mint a mezőőrséget sem. Ha azonban mégis szükségeltetik hozzá egy-két jogszabály, Bacskulin, mint közéleti szereplő küzdhetne a meghozataláért. Ehelyett ő dicséri a rendőrséget.
Való igaz, hogy az említett razzia jó húzás volt, allítólag valakit le is tartóztattak, de kétlem, hogy ez tartósan megoldaná a problémát.
Amiben Bacskulinnak igaza van: az engedélyezett lopás értéke nem lehet 15 vagy 5 ezer dinár, hanem csakis nulla dinár. Vagyis zérótoleranciát kellene bevezetni.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) viszont többnyire elégedettnek látszik. Pék Zoltán, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője a tornyosi lakossági fórumon a kis értékű lopások határértékének csökkentését emelte ki. Egeresi Sándor, a VMSZ tartományi frakcióvezetője pedig a rendőrség minapi tornyosi akciójáról beszélt: „A legfontosabb, hogy a polgárok a közbiztonság kérdésében békében, biztonságban és szabadon éljenek.” Ezt mondta és nem szakadt rá az ég.
A Zenta községhez tartozó Buránysoron viszont megelégelték a sorozatos lopásokat. A kis falu lakossága összefogott, és éjszakai őrjáratot szervezett meg, amelyben közel 40 férfi vesz részt. Amióta éjszakánként az utcákat járják, csökkent a betörések száma. Erről van szó!
Rettegésben éltek az egyedül élő idősek, hiszen mindennaposak voltak Buránysoron a besurranásos lopások. Amikor anyósánál is visszajáró vendégek lettek az éjszakai látogatók, Híres Endre felkereste az ismerőseit, hogy szervezzenek éjszakai járőrszolgálatot. „Kellemes meglepetés ért, mert ahogy mentem házról házra azokhoz a bizonyos emberekhez akikről gondoltam, hogy segíteni fognak, mindenhol pozitív eredményeket kaptam”, mondta a Panon RTV-nek.
Szigorúan betartják a törvényeket. Semmiféle erőszakot, igazoltatást nem alkalmaznak, csupán jelen vannak az éjszakában, ezt mondta Perpauer Attila, önkormányzati képviselő (!) „A jelenlegi törvény nem teszi lehetővé az ilyenfajta szervezkedést. Hangsúlyozzuk azt, hogy ez civil szerveződés. Sétáról van szó. Mindenképp a lakosság megnyugtatása a cél meg a vagyonnak a megőrzése.”
A falu lakói nyugodtan alszanak, amióta megszervezték ezt a fajta felügyeletet, amit a járőrözők egészségügyi sétáknak neveznek. Az önszervezésnek köszönhetően visszajön a régi világ, amikor a szomszédhoz, ismerősökhöz fordultak segítségért, és azok segítenek is.
Az egészségügyi sétát senki sem tilthatja be. Bravó!
Magyar Szó és Pannon RTV nyomán összeállította F. L.
