Anyanyelven tanulni előny! – Hordósi Dániel jegyzete

Az iskolás korú gyermekek szülei előtt gyakran felvetődik a kérdés, hogy hova, illetve milyen tannyelvű iskolába írassák a gyereküket. Kövessék-e vajon a hagyományt, és írassák a helyi magyar nyelvű tanintézménybe a gyereküket, ahova ők maguk, illetve a szüleik és nagyszüleik is jártak? Vagy esetleg küldjék el horvát tannyelvű iskolába, pár faluval arrébb, hogy „jobban érvényesüljön” a gyerek?

Bárhogy is dönt a szülő, arról nem szabad megfeledkeznie, hogy nem a saját sorsáról, hanem gyermeke jövőjéről rendelkezik akkor, amikor eldönti, milyen úton indítja el az életét.

Egyes szociológiai felmérések arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermek szellemileg az elemi iskolás korában fejlődik a legnagyobb lendülettel, és nagyon fontos, hogy ebben az időben egészséges lelki környezetben legyen, mivel ez a későbbiekben kihat személyiségének alakulására. Ezért nem célszerű a gyereket például olyan iskolába íratni, amely messze van, tele ismeretlennel, ahol környezetével nem tud kommunikálni, mert nem érti a nyelvüket. A kirekesztés, a kisebbrendűségi komplexus tanulási nehézségekhez vezethet. A nyelvi akadályok miatt szorongásos, befelé forduló gyerek válhat belőle, akivel akár egy életre megutáltathatjuk a tanulást, és épp az ellenkezőét érjük el, mint amit szerettük volna. Gondoljon csak bele a szülő, hogy érezheti magát ilyen esetben a gyermeke! Vajon hogy érezné magát a szülő, ha egyik napról a másikra idegen országba kellene költöznie, megtanulnia a nyelvet, feltalálnia magát, munkát keresnie és beilleszkednie. A gyerekek sokkal nehezebben kezelik az ilyen helyzeteket, mint a felnőttek.

A mi esetünkben az említett tényeken kívül más is amellett szól, hogy anyanyelvén, azaz magyarul tanuljon a gyerek. Amennyiben ugyanis magyar iskolába jár, megismerheti saját múltját, saját kultúráját, lesz identitása, tudja, hogy tartozik valahová, büszke lesz arra, ami, nem pedig szégyelli. Az évek során pedig megismerkedik a horvát kultúrával is, és bátran merem állítani, hogy nyolcadik osztályos korára horvátul is megtanul. Így nyugodtan érvényesülhet, ez nem lehet akadály előtte.

Annak, hogy a horvátországi magyar iskolákba viszonylag kevés gyerek jár, megvan a jó oldala is. Ez pedig, hogy a tanároknak több idejük jut foglalkozni egy-egy diákkal, és a tananyagot is könnyebben át tudják adni nekik. A kis létszámnak köszönhetően egyfajta családias, magániskolaira hasonlító hangulat alakul ki az ilyen intézményekben, ahol lényegesen kevesebb az erőszak is, hiszen a gyerekek mindig szem előtt vannak.

Abban az esetben, ha gyermekünket egyetemre szánjuk, a mai világban bizony az sem utolsó szempont, hogy van e rá anyagi fedezetünk.

Ha valaki felvételt nyer külhoni magyarként egy magyarországi felsőoktatási intézménybe, jó eséllyel pályázhat a miniszteri ösztöndíjra, illetve a legtöbb nagyvárosban kollégiumi szállást is kaphat (gondoljunk bele, ha tandíjat, albérletet kellene fizetni – és akkor még nem is evett az a gyerek!). Horvátországban ebből a szempontból nehezebb az egyetemisták dolga, hiszen csak a kiemelkedő eredményt felmutató tanulók részesülnek ösztöndíjban. És bár Magyarországon kedvezőbb továbbtanulni, nem rosszabb az ottani színvonal. A magyar felsőoktatási létesítmények túlnyomó része világszerte elismert, nagy múltú intézmény.

Jómagam Horvátországban, magyar iskolába jártam, és jelenleg az anyaország egyik legjobb egyetemén tanulok, ösztöndíjjal. Amikor én állok majd egy olyan jelentős döntés előtt, hogy milyen iskolába írassam a gyerekem, biztos, hogy magyar tannyelvűbe íratom, hiszen a lehető legjobbat akarom neki.

Hordósi Dániel