Vajon joggal fél-e a szerb társadalom Délvidék elvesztésétől?
Koszovó (de facto) elvesztése után a szerb társadalom nem kis része attól retteg, hogy most Délvidék kerül sorra, hogy a nyugati nagyhatalmak a tartomány elszakítását tervezik és nagyban dolgoznak is rajta.
Pedig sajnos (legalábbis egyelőre) felelmüknek nincs éppen reális alapja. Az unió legerősebb országai számára egyszerűen kényelmetlen és nyűgös további (komolyabb) autonómia-kérdésekkel bíbelődnie, az esetleges határmódosításokról nem is beszélve.
Az anyaországi (hatalmi és ellenzéki) pártok – ideológiától függetlenül – már közvetve sem érintik a határrevízió kérdését, sőt, területi (vagy bármilyen más) autonómiát sem követelnek a délvidéki magyarság számára, noha a mostani feszült történelmi és politikai pillanat (talán) kedvez az ilyen jellegű törekvéseknek.
Ha az anyaországnak lenne ilyen jellegű ambíciója, nyilván másképpen viszonyulna a VMSZ-hez és a Szerb Haladó Párthoz, más stratégiát alkalmazna, esetleg ultimátumot szabna, vagy egy fajta nyomást gyakorolna Vučićékra az „európai útjukon”.
Mindenki rájöhetett, hogy a VMSZ nem magyar párt, vezetősége kizárólag a saját érdekeit képviseli, politikai taktikáját csakis ezekhez igazítja.
Ez a pillanatnyi tényállás. Persze az esetleges világpolitikai vagy regionális változások, fordulatok is jelentősen befolyásolhatják a Délvidék státusza körüli fejleményeket (is).
Az önrendelkezésről semmiképpen sem kellene lemondani, mert
a mostani felépítésű Szerbiában a délvidéki magyarság megmaradása rendkívül bizonytalan, főleg az ilyen félelmetes méretű elszerbesítés közepette.
