Aknamezőt a határra, hogy ne térjenek vissza a rohingyák!

A bangladesi kormány hivatalos tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a mianmariak taposóaknákat telepítenek a két ország határára. Ezt azzal indokolják, hogy megvédik magukat attól, hogy az elűzött rohingyák visszatérjenek az országukba.

Kezd végzetesen eldurvulni a helyzet Mianmarban, ahonnan a rohingya népcsoport 100-150 ezer tagját üldözték el a lakóhelyéről, a szomszédos Bangladesbe. A konfliktus oka, hogy a rohingyák muszlimok, a mianmari többség pedig buddhista. Mianmarban a rohingya kisebbség sorsa évtizedek óta elég sanyarú, nagyjából azóta üldözik őket, hogy az ország 1948-ban elnyerte a függetlenségét.

Becslések szerint az 50 milliós Mianmarban félmilliós rohingya kisebbség él, és a tragédiájuk, hogy Mianmarnak nem kellenek, de a környező országok sem akarják különösebben befogadni őket – kivéve a szintén muszlim Bangladest, ami viszont a világ egyik legszegényebb, túlnépesedés, rendszeres természeti katasztrófák és járványok által sújtott országa. Jelenleg nagyjából 300 ezer, Mianmarból menekült rohingya muszlim él bangladesi menekülttáborokban, egészen embertelen körülmények között, olvasható az Index.hu oldalon.

A katonák hivatalosan a muzulmán kisebbség önvédelmi milíciáját üldözik, de valójában válogatás nélkül gyilkolnak Mianmar, az egykori Burma délnyugati részén. A rohingyákat a brit gyarmatosítók telepítették be, de ezt a helyi lakosság sohasem fogadta el. 1982-ben megfosztották őket mianmari állampolgárságuktól. Azóta minden jogukat elveszítették abban az országban, ahol a hadsereg diktatúráját felváltotta ugyan a demokrácia, de a rohingya kisebbség jogait éppen úgy semmibe veszik, mint korábban.

Az ENSZ megfigyelőcsoportot akart küldeni a helyszínre, de ezt Aung Szan Szú Kji asszony megakadályozta. A Nobel-békedíjas politikus, aki éveken át maga is elszenvedte a katonák durva elnyomó politikáját, tökéletesen érzéketlen a muzulmán kisebbség szenvedése iránt.