Egy „I” betűt is kapott az „LGBT”: Bővül a „meleg” lobbi, holott komoly szakemberek szerint senki sem születik homoszexuálisnak, a környezetük teszi őket azzá
A „nemi mássággal élő” csoportok és a lobbijuk erősítést kapott: az LGBT (leszbikusok, homo- és biszexuálisok és transzneműek) közössége immár hivatalosan is ún. interszexuálisokkal „gazdagodott”.
Az ún. interszexuálisok azt állítják magukról, hogy elsődleges vagy másodlagos nemi jellegüket tekintve nem határozhatók meg egyértelműen férfiként vagy nőként.
Akárhogyis, az ENSZ „LGBTI-nek lenni Szerbiában” nevű fejlesztési programjának jelentéséből „kiderül, hogy a szóban forgó közösség tagjait továbbra is diszkriminálják a foglalkoztatás és az oktatás terén, valamint szóban és tettben bántalmazzák őket, a bűnösöket pedig nem ítélik el.”
Ezzel szemben az igazság a következő: a tankönyvekbe, az oktatási rendszerbe egyre inkább beszivárog a homoszexuális propaganda.
Továbbá: Szerbiában már nemcsak egy, hanem két „meleg” felvonulást tartanak évente. A „prájdon” kívül homoszexuális hetet is szerveznek Belgrádban. A tervek szerint jövő évtől kezdve az LGBTI-emberek több szerbiai városban sétálnak majd szivárványszínű zászlókkal és a lufikkal. (Vajon Délvidéken a VMSZ-es tisztségviselők is büszkén menetelnek majd a „melegekkel”?).
És végezetül a heteroszexuálisok legerősebb ellenérve: Szerbia kormányfője is homoszexuális. Mit akarnak még?
Ami pedig az erőteljesen nyomuló és egyre nagyobb befolyáshoz jutó homoszexuális lobbi azon argumentumát illeti, miszerint a nemi hovatartozás „veleszületett állapot”, az alábbiakban következzenek olyan bizonyítékok, amelyek megdöntik ezt az elméletet.
Ezeket nem sokan merik leközölni.
Az előző húsz évben az Egyesült Államokban, Skandináviában és Ausztráliában készült, egypetéjű ikreket vizsgáló nyolc kutatás jutott ugyanarra a következtetésre: senki sem születik homoszexuálisnak.
Ha esetleg közre is játszik a genetika, az akkor is a kisebb tényező – mondja Dr. Neil Whitehead, aki 24 évig dolgozott az új-zélandi kormánynak tudományos kutatóként (Új-Zélandon egyébként nemrég vezették be a „melegházasságot”), majd négy évet dolgozott az ENSZ-nek és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek. Jelenleg japán egyetemek tanácsadója. Whitehead biokémiából és statisztikából doktorált.
Az egypetéjű ikreknek azonos a génállományuk, a DNS-ük, és azonos hatások érik őket születés előtt. Ha a homoszexualitásnak genetikai vagy születés előtti okai vannak, akkor az egypetéjű ikrek mindkét tagjának homoszexuálisnak kellene lennie. Dr. Whitehead megjegyzi: az egybeesésnek elméletileg 100 százaléknak kellene lennie. Azonban a statisztikák szerint, ha egy egypetéjű ikerpár egyik tagja homoszexuális, akkor a férfiak esetében csak 11, a nők esetében csak 14 százalék az esély rá, hogy a másik is homoszexuális.
Mindez azt jelenti: a homoszexualitás születés után alakul ki!
Dr. Whitehead úgy látja: a homoszexualitásnak olyan okai vannak, amelyek az ikerpár egyik felével megtörténnek, a másikkal nem. Az egyiküket például zaklatják szexuálisan vagy sokat néz pornót, a másik nem. Esetleg a két testvér különféleképpen reagál az otthoni vagy iskolai környezet kihívásaira.
Az első, egypetéjű ikrek homoszexualitására vonatkozó nagy tanulmány Ausztráliában készült, 1991-ben, amit az Egyesült Államokban készült, 1997-es kutatás követett. 2000-ben aztán mindkét országban új kutatásokat végeztek, majd ezt követték a skandináviai kutatások.
2002-ben a Bearman-Brueckner-kutatás az Egyesült Államokban több tízezer serdülő gyermeket vizsgált. Ebben az esetben a fiúknál 7,7, a lányoknál 5,3 százalék volt az esélye, hogy egy egypetéjű ikerpár mindkét tagja homoszexuális; ez pedig jóval kevesebb a 2000-es, ausztrál Bailey-kutatás 14 és 11 százalékánál.
Mindehhez Dr. Whitehead hozzáteszi: a semleges, elfogulatlan akadémiai tanulmányok szerint a homoszexuálisok és biszexuálisok fele terápia nélkül is egyre inkább a heteroszexualitás felé orientálódik élete folyamán.
Az ilyen változások, szögezi le a professzor, mindenféle kezelés nélkül, természetes módon zajlanak le, sokszor igen gyorsan. Ráadásul a szexuális orientációban bekövetkező változások túlnyomó többsége a kizárólagos heteroszexualitáshoz vezet. Sőt, Dr. Whitehead szerint több ma a heteroszexuálissá lett ex-„meleg”, mint az aktuálisan homoszexuális.
A Bearman-Brueckner-kutatás szerint (amelynek a készítői eleinte „melegpártiak” voltak) mindez még fluidabb a tizenéveseknél. Azon 16-17 éveseknek, akiket „romantikus” érzelmek fűztek egy azonos neműhöz, szinte mindegyikük már külön neműhöz vonzódott egy év múltán. A kutatók stabilitást a szexuális orientációban csak a heteroszexuálisoknál találtak.
Dr. Neil Whitehead hozzátette: a kutatások többségének eredményei nincsenek összhangban a médiából áradó képpel, miszerint a homoszexualitás megváltoztathatatlan, genetikus eredetű dolog. Csakhogy a kutatók általában nem állnak ki elmondani, mire jutottak.
(Danas és Magyar Kurír nyomán)
