Megérkezett a nyugdíjasok 5000 dinárja
És hogy honnan tudom mindezt? Meghívattam magam vacsorára az anyukámhoz. Bundáskenyérre. Hogy ne büdösítsem be a lakást. Ahogy illik, még sajtot is reszelt a tetejére. Falatozgattunk, rötyörésztünk, meséltük a napi történéseket.
Az én szüleim haladnak a korral. Kénytelenek voltak megtanulni, mert az unokákkal skype-olnak, chatelnek, Viberen beszélgetnek. Tabletjuk van, okostelefonjuk. Közben érkezett apukámnak egy sms. A bank értesítette, hogy 5000 dinár érkezett a számlájára. Anyukám is kapta az üzenetet, hogy átutalták az előkarácsonyi pénzecskét. Meg is lepődtek, mert az előzetes hírek arról szóltak, hogy november hatodikától, vagyis hétfőtől kapják a nyugdíjasok az egyszeri segélyt. Most meg november 3-a van. Igaz, szeptemberben még 6000 dinárt emlegettek. A kormány azonban úgy gondolta, tavaly is 5 pirost kaptak, az idén is elégedjenek meg ennyivel. Ebben a támogatásban egyébként minden nyugdíjas részesül, függetlenül a nyugdíj nagyságától.
Nem nagyon emlegetik az állami híradásokban, hogy október végén Belgrádban tüntettek a nyugdíjasok.
A három éve hozott törvény ellen emelték fel szavukat, amely lecsökkentette a jogosan megszerzett járandóságaikat 10 és 25 százalék közötti mértékben. A tiltakozók felszólították sorstársaikat, hogy pereljék be a szerb államot az alkotmánybíróságon, és forduljanak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. Csak azt kérik, ami jár nekik. A szerzett jogaikat. Amit jogtalanul csökkentett a kormány.
Kettős érzés volt a szüleimben. Felcsillant a szemük, hogy jaj, de jó, pénz állt a házhoz, „be tudják tömni a lyukakat”. A másik meg, hogy a rohadt életbe, mennyit is vettek el tőlük az elmúlt időszakban. Most kaptak vissza egy kis alamizsnát. Kegyelemkenyeret. A bundáskenyér mellé.
