Szentlászló hős védőire emlékeztek
Katonák és civil áldozatok nevét vésték bele a Szentlászló központjában felállított szobor középső elemébe, amely előtt minden év november 24-én összegyűlnek a helybéliek – írja az Új Magyar Képes Újság.
Idén először vett részt tárcavezető is a megemlékezésen: Tomo Medved, a horvát honvédők minisztere is osztozott a szentlászlóiak fájdalmában, és köszönetet mondott nekik, a szabad Horvátországért küzdő magyaroknak a honvédő háborúban tanúsított hősi helytállásukért.
Az Eszék védelmi vonalán elhelyezkedő Szentlászló 26 évvel ezelőtt, november 24-én esett el. Az Árpád-kori településre több ezer lövedék zúdult. Vukovár az egész Horvátország harcának szimbólumává vált, Szentlászló pedig Eszékhez kapcsolódik: amíg Szentlászló tartotta a déli frontvonalat, Eszéken sikerült megszervezni a város védelmét.
A település hős védői 152 napon át tudták tartani a települést. Amikor már a további ellenállás lehetetlenné vált, kénytelenek voltak elhagyni szülőfalujukat. A visszavonulás 1991. november 23-án, délután öt órakor kezdődött. A védőknek több órára volt szükségük ahhoz, hogy kijussanak a szabad területre.
– Ezek voltak a legnehezebb órák számunkra, mert el kellett hagynunk otthonainkat, a falut, amelyet évszázadok óta lakták őseink, és amely a szemünk láttára semmisült meg. Mindannyiunk fejében ott volt a gondolat, hogy vajon vissza tudunk-e valaha térni, lesz-e újra élet a faluban. Közben erőltetett menetben távolodtunk tőle, vittük a sebesültjeinket, így még nehezebb volt. Szerencsére a ködös, esős időjárás kedvezett, a kukoricaszár is magas volt, és reggel öt órára sikerült kiérnünk Ivanovacra, ahol már a mieink voltak – emlékezett vissza a legnehezebb órákra Kocsis László, a szentlászlói honvédek parancsnoka.
A harcokban és a végül sikeres manőver során 48 katona vesztette életét, 18-an pedig eltűntek. Utóbbiak között még mindig vannak olyanok, akikről semmit sem tudnak.
