Csóka: Teremtéspusztulás sokadik része – Jogom van a jövőre!
Diadalittas igazgató újraválasztás után is folytatódik a rossz prakszis. Ahhoz, hogy valaki sikeres igazgató legyen semmi nem kell hozzá, csak a feudumot tartó pártnak könyvecskéje és azt leépíteni, amit elődje felépített. Igen, ismét Csókán járunk, ahol minden kétszer fordítva van, mint másutt és pellengéren az „elhallgatott” egészségügy…
Mit tesz emberfia ha beteg a gyermeke? Egyszerű a képlet: elviszi a gyermekorvoshoz, ha van a közelben! Miért is ne lenne?! Hiszen itt minden van a nagy szónoklatokban, azt követően a szürke mindennapokban durran a nagy semmi! Igen, elszállt a biztosíték, mert ugyebár kettő gyermekemmel beálltam a sorba, hogy az ügyeletben lévő gyermekgyógyász megvizsgálja őket az újabb kori valamelyik influenza végett. A munka idő reggel héttől tart valameddig (?!)és tizenegy óráig veszik át az egézségügyi könyvecskéket. Ma is így történt, sorba álltunk, de a kedves nővér negyed tizenkettőkor kinézett a szerencsétlen gyerekseregre és mély sajnálatát fejezte ki, hogy az „egy” gyermekgyógyász sajnos tovább nem tud senkit fogadni, és akinek sürgős az délután forduljon a felnőttkórságokkal foglakozó kollégákhoz.
Először is: ez hogyan történhetett meg, ha itt minden rendben van? Kiderül, hogy folyamatosan egy gyermekgyógyász van a rendelőben, az idősebb kolléga meg addig valamilyen terepet jár, ha éppen nem képezi tovább magát szuper gyermekgyógyásszá…
Kettő: a gyermek az nem felnőtt kicsiben, hogy a felnőttkórságokkal foglakozók szemrevételezzék és kísérletezzenek velük, mint a kísérleti nyulakkal valamiféle laborban! Itt jön a képbe a gondviselő fohász a legfelsőbb hatóságokhoz, meg Zenta városához, hogy ha nagy a baj az ottani lelkiismeretes orvosok elfogadják a piciny pácienst, mert utólag kiderül Csóka hadban áll Zentával, de mi egyszerű kenyérpusztítók csak, akkor szembesülünk vele, amikor odaérünk a baj nevezetű témával tisztes hivatal elé valamiféle megoldást kieszközölni. Csóka nem hajlandó hátteret biztosítani belgyógyászoknak, kardiológusoknak és immáron gyermekgyógyásznak sem. Mindenki találja fel magát, ahogyan tudja, mert az a korszak köszöntött ránk. Az elüldözött igazgatónál ez nem így volt, az nem sóhajtozott, meg nem az égre tekingetettet, hanem a tettek mezejére lépett és Csókán felépített egy emelt szintű egészségvédelmet. Ma oda jutottunk, hogy nemkívánatos személlyé nyilvánították és pályázatát a házi orvosi munkakörre figyelmen kívül hagyták, ott ahol krónikus az orvoshiány! A szégyen itt nem létező fogalom!
Három: Nem okolom az ügyelő gyermekgyógyászt, mert tényleg nagyon sok beteg gyermek tartózkodott a rendelőben és meg kell, hogy vizsgálja őket lelkiismeretesen, ha téved nagy baj és bú lehet belőle, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. A nővér meg azt mondotta, amit megparancsoltak neki a pártgyógyászok, mert itt már a politika gyógyít! Politikus dönti el ki-milyen nyavalyába szenvedhet és az mennyibe kerülhet, megette a kutya a telet!
Négy: az egészségügy helyre paskolási kísérletében aláírattak velünk egy kezelő orvosi nyilatkozatot, hogy a gyermeknek is legyen saját kezelő orvosa, aki végigkíséri a fejlődésben és időben rátapint a rendellenességre, ha jelentkezik nála. Én ezt a választott kezelő orvost évek óta nem látom, de időnkénti minisztériumi szondáztatás idején kezembe nyomnak egy kérdőívet (anonimul) és ott elvárják, hogy minden jót írjak róla, mert ellenben a gyermek issza meg a levét! Ide süllyedtünk? Igen, ide, de süllyedünk még!
Megoldás: hazajöttünk, lázmérőt nyomtam a gyermekeim hóna alá, megmértem a mérendőt egy ibrik jóféle gyógyteát főztem, majdan mézzel ízesíttettem, ahogyan öregapámtól tanultam és most van az az időszak, hogy figyelem őket és azon gondolkodom, ha baj lesz hova foduljak! Csókán már a gyermek sem ember, mert itten minden jól megy…
Margit Zoltán
