Bőven van közpénz a „haladó” Szerbiában: igazgatók, fodrászok, tolmácsok, karmesterek jogosultak korkedvezményes nyugdíjra
Szerbiában a korkedvezményes szolgálati nyugdíj értelmét vesztette, mivel úgy tűnik, nem a rizikótényezők, hanem az alkalmazottak pozíciója határozza meg azt, hogy ki jogosult rá. Ez az abszurditás évente legalább négymilliárd dinár költséget ró Szerbia költségvetésére, ahogyan azt az állami számvevőszék (DRI) nemrég megállapította – írja a 021 hírportál.
Így 2015-ben 110 ezer személy részesült korkedvezményes nyugdíjban, közülük 65 ezren csupán az alapján, hogy állami szervekben szolgáltak, míg a fennmaradt 45 ezer személy valóban teljesítette a követelményeket.
Az adóigazgatóságban 144 foglalkoztatott személy esetében korkedvezménnyel számolják el a szolgálati éveket, és közülük legtöbbnél egy évre 16 hónapot számolnak. Ezeknek az alkalmazottaknak színe-java igazgatói, asszisztensi vagy helyettesi pozíciót tölt be. A büntetőjogi szankciók végrehajtásával foglalkozó igazgatóságban 3362 személynek korkedvezménnyel számolják a munkaéveket. A legtöbb alkalmazott itt börtönőr, felügyelő, speciális szállítójárművezető, míg a többiek oktatók, mázolók, öntők, villanyszerelők, grafikusok, pszichológusok, orvosok, gyógyszerészek, szakácsok, vízvezeték-szerelők, sőt még fodrászok is.
Hogy a haladó rezsim feleslegesen szórja a közpénzt,
elég megemlíteni, hogy a szerbiai belügyminisztériumban dolgozó karmesterek és koncert-mesterek is jogosultak kedvezményes nyugdíjra,
mert – mint állítják – „nehéz munkát végeznek” azzal, hogy néhány száz métert menetelnek, ami „nagyon fárasztó” számukra.
Ugyancsak jogosultak a védelmi minisztérium adminisztrációs dolgozói is, amit az illetékes minisztérium úgy kommentált, hogy hivatásos katonai személyzetről van szó, „akik különleges kockázatoknak vannak kitéve” – azonban – mint azt a 021 cikkírója megállapította – alig lehet bizonyítékokkal alátámasztani ezeket az állításokat.
Jogos kérdés viszont marad, pártalapon vagy személyes ismeretség révén vajon hányan kerültek az átlagember számára talán soha el nem érhető állásokhoz?
