Minden harmadik alkalmazott feketén dolgozik! Ki tehet erről?
Az úgynevezett szürkegazdaság a bruttó hazai termék (GDP) 30 százalékát közelíti meg. Szerbia naponta mintegy 8 millió eurót veszít a szürke, illetve a fekete zónában.
Ezt Zoran Đorđević munkaügyi, foglalkoztatási és szociális miniszter nyilatkozta. Szavai szerint az állam egyik legfontosabb stratégiai célja és feladata, hogy felszámolja ezt a jelenséget.
A miniszter úgy véli, a munkáltatók tisztában vannak az „illegális” foglalkoztatás súlyával, de a munkavállalók jelentős része még mindig nincs. Emiatt fel kell őket világosítani, hiszen a feketén dolgozók nem jogosulnak pl. fizetett betegszabadságra, évi szabadságra, nem vehetnek fel bankkölcsönt stb.
A felügyelők az eddiginél is intenzívebb terepmunkát végeznek majd, lecsapnak a munkaerőt „illegálisan” foglalkoztató munkaadókra, utalt rá a miniszter, aki szerint ez a jelenség tisztességtelen piaci versenyhez vezet, amely egyaránt sújtja az államot és magukat a dolgozókat.
Tavaly a felügyelők összesen 232 millió dinár értekű büntetéseket szabtak a „feketéző” munkáltatók esetében. Becslések szerint Szerbiában átlagosan minden harmadik alkalmazott „illegálisan” dolgozik.
A fenti észrevételek normális körülmények között jogosak lennének, csakhogy…
Az álláskeresők nemigen válogathatnak a munkahelyek között. Ott dolgoznak, ahol lehet. A miniszter állításával ellentétben a munkavállalók nem ostobák, mindenki szabályosan bejelentetett dolgozóként szeretne boldogulni (nyugdíj- és egészségügyi biztosítással, szavatolt évi szabadsággal). Ők aztán nem hibáztathatók a szürkegazdaság tombolásáért.
De vajon mennyire okolhatók a munkáltatók? Egy részük minden bizonnyal igen.
Számos kis- és középvállalkozó viszont egyszerűen összeroppanna az abnormális adókötelességek súlya alatt (ha épp mindegyiknek eleget tenne).
Amnennyiben idén valóban a felügyelők inváziója következik, félő, hogy a feketén dolgozók zöme nem kerül át a fehér övezetbe (bejelentett munkahely), hanem az utcán találja magát. A „megfegyelmezett” cégtulajdonosok nagy része ugyanis képtelen lesz tovább folytatni működését. Ez a folyamat pedig a munkaerő elvándorlásának további fokozódásához vezethet.
Eközben a külföldi „beruházók” továbbra is maximális privilégiumokban, előnyökben részesülnek Szerbiában (öt évig tartó adómentesség, anyagi támogatások stb.). A náluk dolgozók pedig számos esetben jóval kevesebbet keresnek (majd), mint egyik-másik „feketéző” hazai munkáltatónál…
