Ma: „virágos, kedveskedős” kommunista-feminista ünnep van
Senkit sem szeretnénk mindenáron lebeszélni arról, hogy ma felköszöntse a szebbik nem képviselőit. Ma valószínűleg sok lesz a puszi (és a pia). Mindenki azt tesz, amit jónak lát, ez természetesen magánügy. A mi dolgunk viszont az, hogy minden év március nyolcadikán emlékeztessük olvasóinkat az „ünnep” hátteréről, jellegéről.
Az alábbiakból talán részben kiderül, mi az oka annak, hogy mégis akadnak férfiak és nők egyaránt, akik szerint a nők napja akár megalázónak is minősíthető, valamint az is, miért nem nevezhető többé nemzetközinek a nőnap (hiszen számos országban úgymond kiment a divatból, vagy csak egyes körök ünneplik).
A nőnap bevezetése Clara Zetkin német szociáldemokrata politikusnő nevéhez fűződik.
Ki volt Clara Zetkin? 1857-ben Clara Eissner néven látta meg a napvilágot. Már fiatalon csatlakozott az alakulófélben levő németországi szocialista mozgalmakhoz, azonban Bismarck 1878-ban betiltott a második birodalom területén mindenféle szocialista szervezkedést. Ezért Eissner svájci, majd franciaországi emigrációba vonult.
Fontos szerepet játszott a marxizmus elveinek elterjesztésére 1864-ben alapított I. Internacionáléban. Élettársa lett egy orosz anarchistának, Josip Zetkinnek, akinek felvette a nevét is. 1907-ben a Németországi Szociáldemokrata Párt női tagozatának vezetője lett. A marxista Rosa Luxemburggal és más elvtársaival hozta létre 1916-ban a Spartacus Szövetséget, amely 1919-től Németország Kommunista Pártjaként működött. Magyarán: Clara Zetkin egy megrögzött, vérbeli komcsi volt.
A II. internacionálé VIII. kongresszusán 1910. augusztus 28. és szeptember 3. között határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközileg is nőnapot tartanak. A határozatot a kongresszus elfogadta, de a megemlékezés pontos dátumáról nem született döntés. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot.
Magyarország a nőnapi felhíváshoz (a szociáldemokrata baloldali körök nyomására) először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott.
A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek.
A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált,
és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg.
Ezek voltak tehát az előzmények.
Később a nőnap úgymond vesztett politikai jellegéből, amolyan „virágos, kedveskedős” megemlékezés lett belőle (egyes országokban), de azért nem árt szem előtt tartani, hogy mégiscsak egy feminista-kommunista, munkásmozgalmi találmányról van szó.
A képen: Clara Zetkin, a nőnap „anyja”
