Milyen a délvidéki magyar közösség állapota?
Bozóki Antal emberi- és nemzeti kisebbségjogi naplója
Március 4. – Szerb-magyar keverékpárt lett a VMSZ?
Az Aleksandar Vučić – Mert szeretjük Belgrádot lista, vagyis a Szerb Haladó Párt (SNS) és a köré csoportosuló pártok szerezték meg a szavazatok 45,60 százalékát, így Belgrád városi képviselő-testületének 110 mandátuma közül 64-et tudhat magáénak.[1]
A választás kuriózuma, hogy a fővárosi képviselő-testületbe került Nebojša Marjanovićis (a felvételen), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselője, fővárosi szervezetének elnöke, aki a koalíciós megállapodás alapján a 43. helyen szerepelt Vučić pártjának választási listán.[2]
– Ez nem az első eset, amikor a VMSZ elhagyja saját nemzeti mivoltát, hiszen már a korábbi választások idején szerb nyelven is kampányoltak, több óriásplakátjuk csak szerb nyelven jelent meg, szerb nemzeti színeket választottak a kampányban, sőt a VMSZ egy parlamenti képviselői helyet a Délvidéken kívüli, zömében Közép-Szerbiából beérkezett szavazatoknak köszönhet.
A Kárpát-medencében láttunk már hasonlót, így például a Bugár Béla vezette felvidéki Híd-Most esetében, amelyet a magyar kisebbségi politikai kánonból épp ezen szlovák-magyar vegyespártisága miatt zárt ki Orbán Viktor, és kormányának nemzetpolitikája.
Mostantól már a VMSZ-t sem lehet magyar kisebbségi pártnak nevezni, hiszen 2018. március 4-étől fogva Pásztor István és pártja is hivatalosan szerb-magyar keverékpárttá vált – írja a DélHír az eseményt kommentálva.[3]
A VMSZ részvétele a belgrádi képviselő-testületi választásokon nem meglepő, hiszen – 2011. november 30-án 20 taggal, akik közöl 16-an nem magyar nemzetiségűek és nem is magyar származásúak[4] – megalakította a belgrádi (párt)szervezetét. Kérdés azonban, hogy szükségünk-e van egy olyan – a Szerb Haladó Párt színeiben fellépő – képviselőre, aki „se nem vajdasági, de még nem is magyar”?[5] Nem kellene ezzel összhangba hozni/megváltoztatni a VMSZ elnevezését? Orbán Viktornak most meg kellene szüntetni a VMSZ-el való együttműködést is.
A pártok elvileg olyan koalíciókat köthetnek, és olyan választásokon vehetnek részt, amilyenen csak a kedvük tartja. Kérdés viszont hogy a választói bázisuk – ez esetben a vajdasági magyar közösség – hogyan reagál majd erre az eseményre (is) a következő délvidéki/vajdasági választásokon?
Március 13. – Milyen a magyar közösség állapota?
Az újvidéki Regionalizmusért Központ (RK) az év folyamán kutatást végez több községben azzal a céllal, hogy fölmérje, miként befolyásolják a nemzeti közösségek, kisebbségek helyzetét a gazdasági körülményeik. A kutatást a bolgár külügyminisztérium támogatja, és a tartomány egy-egy településén végzik horvát, magyar, román és bolgár közösségben. A magyar nemzetiségűek körében Zentán gyűjtenek adatokat – adta hírül a sajtó.[6]
Zenta (Fotó: sentainfo.org)
– Olyan nemzeti közösségekről van szó, amelyek az országhatárhoz közeli területeken élnek, mely régiók gazdaságilag szabályszerűen kevésbé fejlettek. A kutatócsoport éppen ezért különös figyelmet fordít e kisebbségi közösségek pénzügyi-gazdasági állapotának a kutatására, mindazokra a közvetlen vagy közvetett úton megvalósuló beruházásokra, amelyek hatással lehetnek a kisebbségi közösségek jogainak a megvalósulására. Ez a program úttörő jellegű, hiszen Szerbiában sem a civil szektorban, sem akadémiai kutatás keretében nem végeztek még ilyen fölmérést, ami különleges kihívást jelent a kutatócsoport számára – nyilatkozta Aleksandar Popov, a RK igazgatója.
Regionalizmusért Központ logója
A projektum felöleli az infrastruktúra fejlettségére vonatkozó olyan adatok gyűjtését, amelyek kihatással vannak az alapvető kisebbségi jogok megvalósulására a helyi közösségben; továbbá magában foglalja mindhárom hatalmi szintről érkező pénzügyi forrásokat, az anyaországi támogatásokat, valamint azokat az eszközöket, amelyeket a kisebbségi közösség saját projektumai által valósít meg.
Az adatgyűjtést megelőzően a kutatócsoport megbeszéléseket folytat az érintett kisebbségi közösségek képviselőivel, a polgárok egyesületeivel, a helyi önkormányzat képviselőivel, a kisebbségi közösség intézményeinek és nemzeti tanácsának a képviselőivel.
A kutatás 2018 decemberében konferenciával zárul, amelyen ismertetik a kutatás eredményeit – tudtuk meg az idézett írásból.[7]
Az utóbbi években a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulásáról – a magyar közösségre vonatkozó – egyetlen komoly intézményes kutatás nem folyt. Hogyan lehet ez nélkül bármilyen nemzeti kisebbségi politikát folytatni? Erre már nincs is szükség? Vagy éppen ez a politika?
A RK legutóbb 2016-ban elemezte a 2004. június 15-én becikkelyezett magyar/szerb (és montenegrói) kétoldalú, a magyar illetve szerb kisebbség jogainak védelmére vonatkozó egyezmény megvalósítását.[8] Ismereteim szerint nem csak, hogy erre vonatkozóan sem volt más részéről kutatás, de jó formán még csak visszhangja sem a magyar sajtóban.[9]
A mostani projektumból látszik, hogy RK kutatása is csak parciális/részleges jellegű, vagyis csak a zentai magyar közösségről gyűjtenek adatokat. Fontos lenne, hogy a helyi párt(ok) és civil szervezetek már most felvegyék a kapcsolatot a RK-al. Javasolni kellene azt is, hogy a kutatók között magyarok is legyenek. Vannak-e erre Zentán érdekeltek? Vagy már oda jutottunk, hogy semmi sem fontos?
Most is sajnálattal kell megállapítanom, hogy a saját dolgainkkal/helyzetünkkel nem törődünk. Miért nem lehet elvégezni egy, a magyarok által, magyar támogatással a magyar közösség egészére kiterjedő kutatást? A hatalmi koalícióban részes (szerb-magyar) pártnak – úgy tűnik – nem érdeke, hogy a nyilvánosság valós képet kapjon a helyzetről.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. március 21.
