A délvidéki magyaroknak nem november 25. „Vajdaság Napja”, hanem április 11.
1918 november 25-ét a Szerb Haladó Párt a VMSZ cinkos hallgatása mellett „Vajdaság Napjává” akarja tenni, ezzel ünnepnapot csinálni a délvidéki magyarság kisebbségi sorsba taszításából, amikor a helyi szláv lakosság egyelődalúan kikiáltotta az elszakadásukat az ezer esztendős szent istváni ország kötelékéből, amely a török fenyegetés idején oltalmat, és új hazát biztosított számukra.
Számunkra november 25 gyásznap, ellenben április 11-el.
Hetven évvel ezelőtt, 1941 április 11-én foglalta vissza honvédségünk az 1918. november elején megszállt, majd a trianoni diktátum által elcsatolt Bácskát, valamint a Drávaszöget, Muraközt és Muramelléket – összefoglaló nevén a Délvidéket.
Magyarország 1941. április 11-én kezdte meg a Délvidék visszacsatolását, azt követően, hogy Németország április 6-án megtámadta Jugoszláviát, majd április 10-én Horvátország proklamálta az önállóságát.
Így az akkori magyar politikai elit és a mai történészek egy részének értelmezése szerint Magyarország nem szegte meg az 1940. december 12-én kötött örök barátsági egyezményt, mivel a támadás azután történt, hogy az a Jugoszlávia, amellyel Magyarország az egyezményt kötötte, már megszűnt létezni.
A kérdés viszont nem volt egyértelmű. Teleki Pál miniszterelnök számára megoldhatatlan dilemmát jelentett, és minden bizonnyal ez vezetett az április 3-i öngyilkosságához.
A jugoszláv légierő még jóval a magyar csapatok előtt, 1941. április 6-án és 7-én több támadást intézett Pécs, Szeged és más magyar városok ellen. A magyar légvédelem több gépet lelőtt, a Pécset támadó 14 jugoszláv bombázóból csupán 1 tért vissza támaszpontjára.
Az Adolf Hitler által április 12-én aláírt „ideiglenes” felosztási dokumentum szerint a németeken és a magyarokon kívül Olaszország és Bulgária is jugoszláv területekhez jutott.
Magyarország előzetes követelése ellenére sem kapta vissza teljes korábbi délvidéki területeit: Magyarországhoz került vissza a Bácska, a Baranyai háromszög, a Muravidék és a Muraköz, a Nyugat-Bánát azonban német ellenőrzés alatt maradt.
Horthy Miklós kormányzó parancsára a délvidéki területek közigazgatásának feje Werth Henrik honvéd vezérkari főnök lett 1941 szeptemberéig. Werth Henrik tábornok felmentése után Boldogfai Farkas Endre 1942 végéig a visszacsatolt területek katonai közigazgatását irányította. Utóda Szombathelyi Ferenc lett.
A Magyarország által visszafoglalt 11 601 km² területnek 1,145 millió lakosa volt, ebből 301 000 magyar, 243 000 szerb, 220 000 horvát, 197 000 német, 80 000 szlovén, 15 000 ruszin és 15 000 zsidó.(tortenelemportal.hu)
