Mennyire hangos a sírás a topolyai szülészeten? Kevés a baba, de mégis dől a pénz?

Rendhagyó névtelen levél érkezett a szerkesztőségünkbe, amely döbbenetes, sokkoló állításokat tartalmaz.

A levelet eredetileg a Köztársasági Egészségügyi Minisztériumnak és a Köztársasági Egészségbiztosítási Alapnak címezték (a nekünk eljuttatott levél fejlécében ezeket az intézményeket tüntették fel).

A topolyai Dr. Hadzsy János Egészségház lelkiismeretes személyzetének csoportja (ez szerepel az aláírás helyén) követeli a címzettektől, vizsgálják ki a kórházon kívüli szülészet működésének szakmai és gazdasági indokoltságát.

A levélírók úgy vélik,

A közpénzek felhasználása törvényellenes módon történik, olvasható a szövegben. Mint állítják, az igazgatónő egyértelmű szándéka, hogy növelje egyes alkalmazottak jövedelmét.

Az idei év első öt hónapjában a topolyai szülészeten mindössze 58 gyermek született, tehát ezen az osztályon átlagosan háromnaponta egy gyermek lát napvilágot. (Összehasonlításként: itt valamikor évente több mint 300 szülést vezettek le.)

A Dr. Hadzsy János Egészségház szülészetén kilenc nővér és egy 69 (!) éves szülész-nőgyógyász dolgozik, akinek a törvény értelmében négy évvel ezelőtt nyugdíjba kellett volna vonulnia.

Ezen az osztályon (a túlórákon, az ügyeleten és a készenlét tartamára kifizetett bérpótlékon kívül) havi szinten a bérek és a rezsiköltségek címén egymillió 500 ezer dinár kifizetésére kerül sor, hangsúlyozzák a névtelen levél szerzői. Hozzáfűzik, hogy nem hivatalos adatról van szó.

Továbbá kiemelik, hogy a szülészettel azonos épületben levő nőgyógyászati osztályon még két szülész-nőgyógyász dolgozik. Ők az imént említett idős orvossal együtt a fokozott munkahelyi kockázat miatt a törvény szerint rövidített munkaidővel látják el a teendőiket. Ennek ellenére a három orvos havonta 40-48 túlórát számol el magának (az igazgatónő jóváhagyásával), állítják.

A levélíróknak nincs tudomásuk arról, hogy ezekről a túlórákról végzéseket adtak volna ki, valamint arról sem, hogy ezzel kapcsolatban a munkabiztonsági és egészségvédelmi bizottság előzetes véleményezésére került volna sor.

Mi több, arról is értesültek, hogy a rendes munkaórák és a túlórák mellett az ún. permanencia (készenlét tartama) címén egyes hónapokban több mint 100 (olykor pedig több mint 200) órát számoltak el. Az az abszurd helyzet alakult ki, hogy egyes esetekben a bérezéssel felölelt órák száma meghaladta az adott hónap óráinak összességét, állítják, majd így folytatják:

Miután a szülészeten kevés a szülés és alig van munka, a személyzet gyakran marad feladatok nélkül. Ezért az igazgatónő utasította a ráérő nővéreket, a közösségi hálón keresztül próbálják meggyőzni a várandós nőket, hogy a topolyai szülészeten hozzák világra a gyermeküket. A kampány azonban nem bizonyult sikeresnek, valószínűleg azért, mert idén az egészségügyi felügyelőség már háromszor megbüntette az intézményt, szögezik le a névtelen levél szerzői, akik szerint rendkívül inkorrekt, hogy a szülészeten dolgozó személyzet ugyanannyit keres, mint azok az egészségügyi alkalmazottak, akik napi szinten olykor több mint 50 pácienst látnak el. Sőt, a levélírók úgy tudják, előfordult, hogy a szülész-nőgyógyász szakorvosok egy-egy hónapban több mint 130 ezer dináros fizetést is felvettek.

Miközben Topolyán egyre kevesebb gyermek születik, az elvándorlás pedig kétségbeejtő méreteket ölt, az adófizető polgárok pénzét a szülészetre fordítják. Ez gazdaságilag célszerűtlen, és valószínűleg politikai szempontok alapján történik, áll a névtelen levélben, amelynek szerzői külön kiemelik, hogy azért nem tüntették fel a nevüket, mert tartanak az igazgatónő bosszújától.

Mint már az elején említettük, a levelet legelőször a Köztársasági Egészségügyi Minisztériumnak és a Köztársasági Egészségbiztosítási Alapnak címezték.

Az említett intézményeket levélben megkérdeztük, vajon tettek-e vagy szándékoznak-e konkrét lépéseket tenni az ügy kivizsgálása érdekében, de két hét elteltével sem kaptunk választ.

Természetesen szerettük volna hallani dr. Kálóczi Lestár Dórának, a topolyai egészségház igazgatójának a véleményét is, de csak a titkárnőjével sikerült beszélnünk, aki közölte velünk, hogy az igazgatónő szabadságon van.

Amennyiben az igazgatónő óhajt reagálni a névtelen levélben megfogalmazott vádakra, ennek semmi akadálya. Reagálását a portálunk impresszumában szereplő e-mail címen keresztül juttathatja el, mi pedig szívesen megjelentetjük.

Jó lenne, ha a fentiek nem fednék a valóságot, mert ha a vádak csak egy része igaz, már abban az esetben is igencsak lesújtó esettel állunk szemben.

(Képünk csak illusztráció, fotó: alo.rs)