Hazatér a doberdói szederfa + dal

Ideiglenesen visszatér a Doberdó-fennsíkra az első világháború olasz frontján hősiesen küzdő szegedi 46. gyalogezred szimbólumává vált szederfa maradványa. Az ereklyét 1916-ban, szekéren szállították Szegedre, eddig a Móra Ferenc Múzeumban őrizték. Március 30-ától viszont ismét a harcok helyszínén, San Martino del Carso városban lesz látható.

Ünnepélyes keretek közt „búcsúztatták” Szegeden március 25-én az első világháborúban elesett magyar katonák szimbólumává vált úgynevezett doberdói fát. A fa eredetileg a véres harcok helyszínén, az olaszországi Doberdó-fennsíkon lévő San Martino del Carso város templomdombján állt. Itt harcolt a szegedi 46. gyalogezred, az Osztrák−Magyar Monarchia haderejének egyetlen olyan alakulata, amelyik mind a tizenkét, az Isonzó folyó mentén lezajlott ütközetben részt vett.

A csaták óriási emberáldozattal jártak, az óriási tüzérségi tűzben és a megújuló olasz tömegrohamok következtében az 1915 májusában 2730 fővel az olasz frontra érkezett ezred két hónap elteltével már csak 439 katonából állt. A sziklás, köves terepen, megfelelő fedezék hiányában a szétlőtt sziklák szilánkjai is sok katona halálát, sebesülését okozták. A környéken szinte csak egyetlen védelmet nyújtó menedék volt a részükre: a templomdombon álló terebélyes szederfa, amely sok katonának nyújtott védelmet, sokuk halálát „látta”.

Ám ez a fa is „elesett” a borzalmas háborúban: a lövedékek, az ágyútalálatok a koronáját letörték, törzsét szétszaggatták. Zeiss Oszkár alezredes, az alakulat parancsnoka kivágatta a halott fa maradványát és hazaküldte Szegedre, hogy így állítson emléket katonái helytállásának és hősiességének. Az ezred katonai tiszteletadással búcsúzott el a tábori pap által felszentelt törzstől, Szeged városa pedig vállalta, hogy a múzeumban helyezi el, „ahol nem érheti halált okozó golyó”.

Ünnepélyes fogadtatása 1916. július 16-án volt, amelyen jelenlétével fejezték ki tiszteletüket az elhunyt hősök előtt a város vezetői, a helyőrség tisztikara, élén Perneczky Jenő altábornaggyal. A doberdói fát először a kultúrpalota kupolacsarnokában helyezték el, innen került a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe, ahol a második világháború végéig volt látható, majd a ‘90-es években átszállították a Fekete-házba.

(Honvédelem nyomán)