Tizenkét év múlva pokol lehet a Földön

A világ egyik legfontosabb klímakutató szervezete, a Kormányközi Panel a Klímaváltozásról (IPCC) friss jelentése a globális felmelegedés várható hatásait elemzi. Ijesztő, amikor több tucat szakértő több ezer tanulmány elemzése után megállapítja, hogy bő egy évtizedünk van kezdeni valamit az éghajlattal, különben nekünk annyi.

Az IPCC hétfőn közzétette a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokos növekedésének várható következményeiről szóló jelentését.

A jelentés publikálását kíváncsiság és aggodalom kísérte. Kíváncsiság, mert az IPCC ritkán publikál új jelentést, de olyankor mindig rémisztően pontos leírást ad a Föld aktuális és várható állapotáról. Aggodalom, mert az IPCC jövőképei nemcsak megbízhatók, de elég sötétek is – éppen a megalapozottságuk miatt. Elég elkeserítő, amikor egy csomó szakértő addig matekozik az éghajlati adatokkal, amíg ki nem jön belőlük egy meteorológiai katasztrófafilm.

Nem is ez a rémisztő; hanem az, hogy hiába javasolnak többféle megoldást, ezeket jó eséllyel nem fogják alkalmazni a gyakorlatban. Hiába, hogy a szakértői becslések szerint a károsanyag-kibocsátás felére csökkentésével elérhetnénk, hogy a globális felmelegedés mértéke 2100-ig ne haladja meg a 1,5 Celsius-fokot, de ez olyan szintű, máig példátlan együttműködést követelne meg a legnagyobb kibocsátóktól, hogy abban reménykedni is értelmetlen.

A jelentés megrendelése óta eltelt két és fél évben nemcsak a meteorológiai, hanem a politikai klíma is változott. A károsanyag-kibocsátás csökkentésében megállapodó felek azóta sem tartják magukat az egyezményben vállalt feltételekhez, és a legnagyobb kibocsátó Egyesült Államok többször fenyegetőzött azzal, hogy kilép az egyezményből. Mindeközben az emelkedő tengerszint közelében fekvő országok már most is naponta szembesülhetnek a felmelegedés aggasztó következményeivel.

A 2015-ös párizsi klímaegyezményen a résztvevők megállapodtak abban, hogy a globális felmelegedést 1,5 és 2 Celsius-fok közé szorítják. Lee szerint a korábbi jelentésükben világosan bemutatták, hogy a 2 fokos felmelegedés milyen következményekkel jár, de az 1,5 fokról keveset beszéltek. Hát, most bepótolták. Az IPCC történetében először fordult elő, hogy a szervezet mindhárom munkacsoportja a jelentésen dolgozott – magukhoz képest szédítő tempóban.

A főbb megállapítások:

• Az emberi tevékenység nagyjából 1 Celsius-fokkal növelte meg a globális átlaghőmérsékletet az iparosodás előtti idők óta
• A felmelegedés számlájára írhatók többek között az időjárási szélsőségek, a tengerszint-emelkedés, a korallzátonyok kifehéredése és összezsugorodása, az északi-sarki jégsapka olvadása.
• Ha nem változtatunk a kibocsátás ütemén, 2030 és 2052 között érhetjük el a 1,5 fokos globális felmelegedést. Ennek a hatásai sokkal erősebben érződnének, mint ma, és a helyzet tovább romlana, ha 2 fokkal melegedne föl a légkör.
• Ha nem akarjuk meghaladni a 1,5 fokos felmelegedést, 2030-ig 45 százalékkal csökkentenünk kell a károsanyag-kibocsátásunkat a 2010-es szinthez képest.
• A szakértők szerint a cél nem elérhetetlen, de azonnali cselekvésre lenne szükség; olyan átalakulásra, ami a gazdaság és a társadalom szinte minden területét érinti.
• Muszáj lesz eltávolítanunk a szén-dioxidot a légkörből.

Nem arról van szó, hogy 1,5 fokkal melegebb lesz napközben, hanem arról, hogy mindennapossá válnak az olyan időjárási szélsőségek, mint az árvizek, a szárazságok és a rekordokat döntögető hőhullámok.

Kínai város Sanhszi tartományban a háttérben szénerőművekkel

A jelentést elemző cikkek közül egy sem tartotta borúlátónak az IPCC prognóziást. Sőt, a Guardian véleménycikke szerint túlságosan is tényszerűen ír a klímaváltozás várható kockázatairól: megemlíti, hogy mekkora károkat okozhat a kétfokos felmelegedés, de nem tér ki rá, hogy ez beindíthatja a gazdasági migrációt, ami a háború kockázatát növelheti.

Aztán arról sem szól a jelentés – így a Guardian –, hogy az éghajlati rendszer bizonyos fordulópontokon visszafordíthatatlan változásokon mehet át, amik egyes folyamatokat megállíthatatlanná tehetnek, másokat felgyorsíthatnak.

Ilyen például a grönlandi vagy az antarktiszi szárazföldet borító jég destabilizációja, ami már másfél fokos melegedésnél bekövetkezhet, és több méterrel növelheti a tengerszintet. Onnan meg már csak egy ugrás a Golf-áramalat eltűnése, vagy az afrikai-ázsiai monszunok rendszerének teljes megbolondítása.

Mind a négy javaslathoz elengedhetetlen lenne az erdőtelepítés, a mielőbbi átállás az elektromos járművekre, illetve a szénelnyelő technológiák aktív használata. Ez azért fontos, mert az összeomlást csak úgy előzhetjük meg, ha 2047-re világszinten elérjük a szénsemlegességet, vagyis nem bocsátunk ki több fosszilis tüzelőanyagot, mint amennyit a Föld ökoszisztémája el tud nyelni.

Mindent összetve: van 12 évünk eldönteni, hogy ki tudunk-e alakítani egy normális élettársi kapcsolatot a Földdel. Érdekünkben állna, elvégre jobban hiányozna nekünk, mint mi neki…

(Index.hu nyomán)