Új megnyilvánulások a „szerb Trianon” ügyében: A koszovói albánok akár erőszakhoz is folyamodnának?
A szerb sajtó egy része szerint Koszovó kormányfője Hashim Thaci kijelentette, hogy Szerbia választhat: vagy elfogadja az albán fél Brüsszelben felkínált, Észak-Koszovó státusára vonatkozó megoldási javaslatát vagy a koszovói állam illetékes intézményein keresztül akár erőszakkal is érvényesíti akaratát, illetve bővíti ki felhatalmazását a tartomány északi részére.
– Ez lenne csak a rossz megoldás a szerbek számára – hozzáfűzte (állítólag) Thaci.
Aleksandar Vučić, a szerb kormány első alelnöke azt szeretné, ha az összes szerb hatalmi és ellenzéki párt konszenzussal döntene arról, hogy mi legyen.
Ivica Dačić szerint a szerbeknek lényegében semmit sem kínáltak fel, a semmiről pedig nem lehet dönteni. Mégis, minden egyes következő javaslat csak még rosszabb lehet, ezért meg kell fontolni a végső lépést.
Mlađan Dinkić szerint alá kell írni azokat a bizonyos papírokat.
A szerb politikai elemzők egy része azzal vigasztalódik, hogy a brüsszeli tárgyalások sikertelen végkimenetele nemcsak a szerbek kudarca, hanem az albánoké is, mert így Koszovó is eltávolodik az Európai Uniótól. Szerintem nincs igazuk. A koszovói albánoknak fáj a mája az unióra, sőt talán a hátuk közepére sem hiányzik. Ők egy zárt világban élnek, többnyire csak a kereskedelem (de annak aztán minden fajtája-formája) érdekli őket. Koszovó látszólag nyomortanya, az utcák gyakran kihaltak, kísértetiesek, sok a romos ház, de amúgy mindenki valahogy boldogul (beleértve az ottani szerbeket is). Koszovón nincsenek koldusok! Még csak nagyon lerongyolódott emberek sem. Ezt személyes tapasztalatból állítom, ugyanis jártam a déli tartományban.
A jelenlegi helyzet tehát cseppet sem viseli meg Koszovót.
Ami a szerb államot illeti, őszintén szólva, kicsit csodálkozom rajta, hogy ebben a kiélezett helyzetben miért nem ír ki népszavazást. Egyrészt áthárítaná a közvetlen felelősséget (de ugyanakkor a jogot is) a polgárokra, döntsék el ők, számukra mi az elfogadható.
F. L.
