Rác, oláh, tót – Vecseri Gyula jegyzete

A tót, az oláh, a rác népnevek a szomszédos nemzetek becsületes magyar elnevezései, éppúgy, mint ahogy a Tóth, Oláh, Rácz rendes magyar vezetéknevek. Ámbár, aki akarja, nevezze ezeket a népeket szlovákoknak, románoknak, szerbeknek, de nem érheti semmi vád azokat a magyarokat, akik saját anyanyelvükön eredeti nevén nevezi ezeket a népeket.

Számos helységnévben megőrződtek ezek a megszólítások, mint például: Ráckeve, Ráckeresztúr, Rácalmás, Rácgörcsöny, Ráckanizsa, Ráckozár, Rácmecske, Rácpetre, Ráctöttös, ahol rácok éltek és élnek. A rácokat ügyes kereskedőknek tartották. Szerviánoknak a Szávától délről jövőket nevezték. Igaz az, hogy az oszmán időkben a törökökkel együtt rácok is támadtak a magyar falvakra, városokra és akkor nem volt kedves a nevük a magyarok szemében. ,,Jönnek a rácok” – ez a felkiáltás nagy veszélyt jelentett, és sokan úgy tartották, hogy a rácok még a törököknél is kegyetlenebbek. Az 1848/1849-es magyar szabadságharcban rátámadtak a magyarokra azért, hogy megvalósíthassák szakadár céljaikat, elszakítsák Magyarország déli részét és Szerbiához csatolják.

Követelheti-e egy nép egy másik néptől azt, hogy anyanyelvében ne máshogyan nevezzék őket? Követelhetik-e a magyarok, hogy az osztrákok ne nevezzék őket ungarnnak, az oroszok vengrinek, a horvátok mađarnak, az angolok hungariannek? Ez beavatkozás lenne a másik nép anyanyelvébe, és ez szinte már emberi jogokat is sértene. Minden népnek saját ügye az, hogy milyen szavakat használ, és ha ezek a szavak már több mint ezer éve élnek, használatosak, akkor senkinek sincs joga arra, hogy ezért felelősségre vonjon egy másik népet. Ha ez megtörténne, akkor jönne létre a kettős mérce, amit félelemkeltéssel, nyílt erőszakkal óhajt megvalósítani. Manapság a magyarok többször érzik ezt a kettős mércét, kezdve az Európai Unió részéről, a magyarokat megszólja, bünteti, pénzelvonással fenyegeti, miközben más államok sokkal inkább rászolgálnának erre, de velük szemben az EU néma marad.

Itt van a legújabb példa, a FIFA kettős mércéje a labdarúgó világbajnokság selejtezőinek lebonyolítása folyamán, amikor a magyarokat büntetik, holott más hasonló eseteket más népeknél nem szankcionáltak. A tótokra nem szól rá az EU a Beneš-dekrétumok ügyében, amely faji megkülönböztetést hirdet, sem a kettős állampolgársággal szembeni fúria magatartás ellen. Sólyom László esete, a brutális tót rendőrök magyarverése a dunaszerdahelyi stadionban, vagy említhető Malina Hedvig esete is és még sorolhatnánk, ezek mind megengedhetőek a tótok oldaláról az EU szerint. Fordított esetben bizony számíthatnánk erőteljes reakciókra, amit a magyarországi haza és nemzetáruló MSZP és DK pártok csak szítanának, Magyarország megbélyegzése céljából.

Érdekes, hogy azok a népek várják el a magyaroktól azt, hogy másképp nevezzék őket, akik a történelem folyamán sok rosszat, szenvedést okoztak a magyaroknak. Nem hiszem, hogy az oláhok letagadnák, vagy letagadhatják azt, hogy a vlahok is oláhok, vagy a rácok azt, hogy Ráská és Rász városa az ő országuk és az ő városuk volt a középkorban, mert akkor a Rigómezőt is le kellene tagadniuk, és akkor hol lenne az őshazájuk. A magyarok nehezen ejtik a kettős mássalhangzót, ezért lett a vlahból oláh, a Ráskából és a Rászból lett a rác, annál is inkább mert ők magukat is rácoknak nevezték. Tótország pedig a mai Szlavónia területén is létezett egykoron, és soha nem nevezték Szlovákiának, mivel a szlovák nem, mint ahogy a szlovén sem népnév, sokkal inkább a törzsi eredetnévből, a szlávból átemelt nép megnevezés. A tótok mindig tótok voltak, bizonyíték rá a sok Tót kezdetű helységnév is, mint Tótkomlós, Tóthfalu, Tótgyügy, Tóthartyán, Tóti, Tótkeresztúr, Tótkelecsény, Tótkeszi, Tótlak, Tótmegyer, Tótmorác, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Tóttelek, Tótvázsony.

Vecseri Gyula