Folytatódó dél-szerbiai dráma: Géppisztolyos szerb csendőrök távolították el a preševói emlékművet
Nem csendesedik a preševói emlékmű körüli vihár. Igaz, a dél-szerbiai albánok önuralmának köszönhetően sikerült elkerülni a szerb csendőrség és az albán…
…lakosság közötti összetűzést és az esetleges vérfürdőt, de a szerb kormány nem engedte meg az albánoknak, hogy az elesett gerillaharcosaik tiszteletére emelt kőtáblát ők helyezzék át. Tegnapi információk szerint az albánok dél körül a preševói dszámiba vagy a helyi művelődési otthonba helyezték volna át a város központjában levő emlékművet.
A szerb csendőrség azonban megelőzte őket, a kora reggeli órakban kotrógép segítségével átemelték a szobrot egy kamionba és elszállították.
Ivica Dačić szerb kormányfő kijelentette, hogy az egész akció törvény szerint zajlott, az albánok nemzeti érzelmeit nem bántották meg, az emlékmű sértetlen.
A dél-szerbiai albánok ezt persze nem egészen így látják.
A hat dél-szerbiai albán párt holnap együttes ülésén mérlegeli a történteket, majd az albán polgárok tiltakozó sétájára kerül sor.
Egyes albán vezetők úgy vélik, hogy a szerb kormány ezzel az érzéketlen cselekedetével voltaképpen az albánok elköltözését szeretné elérni.
Többen úgy gondolják, hogy az emlékmű eltávolítása kérdésessé teszi Belgrád és Priština további párbeszédét.
Korábban írtuk: Emlékmű-ügy: Békés végkifejlet az albánoknak köszönhetően
Ha nem történik semmi váratlan, a hat dél-szerbiai albán párt holnap hivatalosan is megerősíti, hogy Preševo központjából áthelyezik a szerbek által gyűlölt, albán gerillaharcosok tiszteletére felállított emlékművet.
Állítólag Prištinából és Tiranából szugerálták ezt a megoldást. A kőtábla a preševói dzsámi vagy a művelődési otthon udvarában kap helyet. Bármennyire is fanatikus nép hírében állnak, az albánok tehát megmutatták, hogy nem ők azok, akik mindenáron konfliktusokat provokálnak ki, s ha kell hajlandóak engedni.
A szerb állam ugyanakkor meglehetősen gőgös és fölényeskedő módon kezelte az emlékmű körüli válságot, amely legrosszabb esetben akár lángba boríthatta volna az egész balkáni térséget.
Ezúttal is megmutatkozott, hogy a szerbek nem tudják elviselni mások hőseit és nem tartják tiszteletben a mai Szerbia területén élő nemzeti kisebbségek érzelmeit és érzékenységét, valamint azt, hogy nem mindenki látja úgy a múltat és a történelmet, mint ők. Csak a „mennyei népnek” lehetnek hősei és dicső múltja.
Sajnos az ilyen viszonyulás a délvidéki magyarságot is gyakran sújtja. Elég megemlíteni a betiltott vagy a nyomás alatt levő magyar nemzeti táborokat és rendezvényeket, vagy azt, hogy az egész szerb sajtó – a liberális és a konzervatív egyaránt – az 1848-as forradalom és szabadságharc szabadkai központi ünnepségét náci tivornyának nevezte…
F. L.
