Istentelen kezek meggyalázták a verbászi 44/45-ös kegyhelyet – Porig akarták égetni a keresztet

Verbászon tavaly novemberben a Keskenyúton Alapítvány és a Német Népi Szövetség kezdeményezésére régóta várt kegyeletadásra került sor, amikor az 1944/45-ös ártatlan áldozatok emlékére keresztet állítottak. Az emlékhely a régi temető egyik eldugott szegletében található, amit manapság csak szemétlerakóként használnak, így az egész régi temetőt gaz és szemét borítja. Sajnos, az elhagyagolt, eldugott hely sem tudta meggátolni, hogy a hétvégén ismeretlen tettesek felgyújsák a kereszten levő emléktáblát. A fából készült táblán kétnyelvű (német és magyar) felirat hirdeti, hogy az ártatlan áldozatok emlékére állították. Ennek a bal felső sarkát próbálta valaki felgyújtani, szerencsére nem ért el teljes sikert. Értesüléseink szerint a verbászi magyar közösség tagjai eddig nem tettek feljelentést a rendőrségen.

Verbászon 1944-ig, a Vörös Hadsereg bejöveteléig majdnem 8 ezer német nemzetiségű polgár élt. Ebből 1500-an maradtak, a többiek időben elmenekültek. „Azok, akik itt maradtak, biztosak voltak az ártatlanságukban, közülük azonban mintegy 700-at legyilkoltak. A statisztikai adatok szerint 668 verbászi német esett áldozatul, abból 216 férfi, 429 asszony és 23 gyermek volt”. A magyar áldozatokat illetően a verbászi adatok kissé pontatlanok, a rendelkezésre álló korabeli tanúktól származó információk szerint több százra tehető az ártatlanul kivégzett magyarok száma. Az elüldözött és legyilkolt németek és magyarok házaiba pedig, jól bevált forgatókönyv szerint szerb, bosnyák és montenegrói telepeseket hoztak.

Matuska Márton publicista a novemberi keresztállításnál a következőt mondta: a közös fájdalom kötheti össze az egymás mellett élő népeket. Most már azt is tudjuk, hogy a másik nép ezt egészen másképp gondolja.

A még sértetlen kereszt 2012-ben

Ismét csak bizonyítást nyert, hogy a szerb nép képtelen az együttélésre, ezáltal pedig kiírta magát az államalkotó népek sorából. Államalkotó népnek lenni, igen nagy felelősség és egyben erény is. Erőszakkal és karhatalmi eszközökkel fenntartani egy államot viszont csak ideiglenesen lehet.

Koszovóban az albánok, – válaszul a szerbek emlékhelygyalázásaira – ezekben a percekben is partizán emlékműveket rombolnak. A szerb társadalomnak súlyos önvizsgálatot kellene tartania és önmaguknak kellene feltenniük a kérdést: milyen alapon várják el más népektől a tiszteletet és toleranciát, amikor saját maguk azok, akik rendszeresen gyalázzák és rombolják más népek kegyhelyeit?

Z. D.