Kincseink – Muravidéki vízei
A Muravidék nyugati és déli határát a Mura folyó, keleti határát a magyar államhatár, északi határát pedig az osztrák államhatár alkotja. Földrajzilag a terület északi felén az Alpokalja, ezen belül a Vendvidéki-dombság (szlovénul Goričko) húzódik. Délen az Alsó-Mura-síknak a Murától északra fekvő nagyobb része található (Ravensko). Nyugaton, a magyar határ mentén a Lendva-vidék (Dolinsko) alacsonyabb dombsága terül el, amely földrajzilag a Zalai-dombság részét képezi.
A Muravidéken a szlovén nyelv legérdekesebb dialektusát beszélik, mivel a táj sokáig Magyarországhoz tartozott, s nem utolsó sorban természeti adottságai is hozzájárultak ahhoz, hogy részben elszigetelt volt: változó méretű dombok, a széles Mura folyó és mocsarai, valamint más nem egészen kedvező adottság miatt a középkorban még Tótságnak nevezett vidék és lakossága a déli örökös tartományok (Karintia, Krajna, Stájerország) szlovén népeivel nem alakított ki szorosabb kapcsolatot, emiatt az írás és olvasás elterjedésével saját nyelvüket kellett használják. A magyarországi szlovénok saját irodalmat alakítottak ki, többek között Küzmics István az Újszövetséget is sikerült lefordítania Nouvi Zákon címen vend nyelvre, amely a délszláv fordítás irodalom egyik gyöngyszeme is egyúttal.
A táj gazdag vizekben és egyéb turisztikai látványosságaiban, ezeket mutatja be a következő tájbemutató felvétel is:
(Szlovén RTV – Hidak és Wikipédia nyomán)
