Szabadkai VKT: „Színház az egész vilag! Nagy az Isten állatkertje (a kerítés pedig alacsony)!”
A szabadkai városi képviselő-testület (VKT) mai üléséről leginkább a címben szereplő két mondás juthat eszünkbe. Az alábbiakban kiderül, hogy miért.
A szokásos szürrealista légkörben zajló ülés résztvevői egyebek között elfogadták a városi ifjúsági iroda létrehozásáról szóló határozatot. Egyúttal kinevezték az iroda vezetőjét Dejana Bibić személyében, akiről eddig senki semmit sem hallott. László Gyula, a Magyar Remény Mozgalom (MRM) tanácsnoka nehezményezte, hogy a kinevezéshez szükséges pályázati feltételek között nem szerepelt a hivatalos használatban levő nyelvek ismerete, holott egy olyan környezetben, mint Szabadka, a fiatalok tevékenységét egyeztető tisztségviselőnek mindenképpen tudnia kellene magyarul. Dušan Stipanović, a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) rámutatott, hogy a pályázatban szerepel a környezetnyelv középfokú tudása. László rekontrázva közölte, hogy a „környezetnyelv” nem hivatalos fogalom. Nincs rá garancia, hogy a szóban forgó hölgy beszéli a hivatalos használatban levő magyar nyelvet.
„László Gyula túl radikálisan képviseli a magyar érdekeket„ |
Stipanović László Gyula szemére vetette, hogy túl aktív, és gyakori felszólalásai miatt minden ülés a kelleténél legalább másfél-két órával hosszabb.
A hatalmi többség ráadta az áment Bogdan Laban, a Szerbiai Demokrata Párt (SZDP) szabadkai elnökének kinevezésére a palicsi állatkert igazgatói posztjára. Ezt azonban kemény vita előzte meg Stevan Bakić (SZDP) és László Gyula között. Az MRM tanácsnoka szerint a zömében magyarlakta Palicson, ahol a többségi nemzethez és a többi nemzeti közösséghez tartozókon kívül, az állatkertet rengeteg magyar gyermek és család is rendszeresen látogatja, az intézmény igazgatójának feltétlenül tudnia kellene magyarul. Laban tehát nem alkalmas erre a posztra. És nemcsak ezért. Laban eddig a szabadkai áramelosztó igazgatója volt, ahova pártkádereket helyezett el, s ami ennél is nagyobb baj, az ő vezetése alatt a cég egyetlen magyar szakembert sem alkalmazott, emelte ki az MRM tanácsnoka. Bakić szerint Laban nagyszerű menedzser, László Gyula pedig túl radikálisan képviseli a magyar érdekeket.
Egyébként Bogdan Laban lemondott a tanácsnoki posztjáról (az összeférhetetlenségi szabály miatt), helyére pedig nem más, mint felesége, Ljiljana Laban került, noha a SZDP jelöltjeinek listáján nem ő követte a férjét. Magyarán: az előtte szereplő néhány pártkatonának alá kellett írnia, hogy átadja helyét Ljiljónak.
Bogdan Laban – áramelosztó igazgatóból állatkert igazgató. |
A Népszínház munkájáról szóló jelentés is napirenden szerepelt. Noha az anyag kizárólag az intézmény kreatív tevékenységét ölelte fel, szinte mindegyik felszólaló a színház épületéről beszélt. Kern Sólya Mária, a VKT elnöke ezúttal hiába próbálta beléjük folytani a szót (pedig ez a téma pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség számára különösen kellemetlen lehet, hiszen a VMSZ lelkén szárad a grandiózus létesítmény lerombolása).
Mirko Bajić, a Bácskai Bunyevácok Szövetségének tanácsnoka emlékeztetett rá, hogy annakidején mindössze öten szavaztak a színházépület lebontása ellen. Köztük volt ő (Bajić) és László Gyula.
Miután Kasza József, a Népszínház Igazgatóbizottságának elnöke lemondott erről a tisztségről, a színház igazgatónőjének, Ljubica Ristovskinak is követnie kellene példáját, mondta László Gyula, majd hozzáfűzte, hogy semmi kifogása Ristovski művészi teljesítménye ellen, azonban az intézmény első embereként nem tudta kiharcolni a köztársaság, a tartomány és a Szabadka város által megkötött szerződés teljesítését. Márpedig ő az intézmény felelős személye, még akkor is, ha nem ő tehet az objektum lerombolásáról. A szerződés a színházépület felújítására vonatkozó pénzeszközök biztosításáról szól.
Maglai Jenő (VMSZ) furcsamód egyetértett László Gyulával abban, hogy küzdeni kellene a szerződésbe foglaltak teljesítéséért akár azon az áron is, hogy esetleg beperelik az aláírókat (tartomány, köztársaság).
F. L.