Az igazság súlyos pillanatai: Miért nem jó a területi önrendelkezés a koszovói szerbeknek? És miért nem lenne jó a VMSZ-nek?
A koszovói szerbek nem nagyon bírnak magukkal. A brüsszeli tárgyalások végeredményeként megkapták a területi autonómiát. Ők is jól tudják, hogy ennél többet nem várhattak. Lehet, hogy ez furcsán fog hangzani, de az ő problémájuk valójában nem az, hogy keveset, hanem, hogy túl sokat kaptak. Egy rendezett területi autonómiában ugyanis nyomon követhető az anyaországi pénzek rendeltetésszerű felhasználása. Létezik valaki, aki elhiszi, hogy a koszovói szerbek azt akarják: Szerbia ellenőrizze mire költik az itteni adófizető polgárok (közöttük a délvidéki magyarok) pénzét? Ugyan már! Nekik a mostani állapotok tökéletesen megfelelnek. Az „albánok által sanyargatott” mártírok szerepében tetszelegve úgy pumpálják az anyaországot, ahogy csak akarják. Közben pedig a halálos politikai ellenséggel, az albánokkal szoros üzleti, illetve kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak. Ezt onnan tudom, mert a miloševići időkben jártam Rigómezőn, ahol ezt-azt láttam-hallottam. De a józan paraszti ésszel is mindez kikövetkeztethető. Nem sok olyan termék és szolgáltatás létezik, amellyel a koszovói szerbek és albánok ne tudnának egymás között vagy közösen kereskedni.
Ez az egész cirkusz, hogy a koszovói szerbek Belgrádban követelik Aleksandar Vučićtól, a szerb kormány első alelnökétől, Szerbiában írja ki a népszavazást a brüsszeli megállapodás kapcsán, arról szól, hogy a sikertelen referendum esetén még jó ideig megmaradhatnának a jelenlegi állapotok.
Vučić azt üzente nekik, a szerbiai hatalom kész akár a népszavazás kiírására is, de csak egy feltétellel: hogy utána mindenki elfogadja a többség akaratát.
Magyarán: ha a koszovói szerbek többsége tovabbra is körömszakadtáig követeli majd a népszavazást, elvileg két hét alatt megszervezhető.
Ha a referendum negatív eredménnyel zárul, az a kormány bukását jelenti majd, hangsúlyozta Vučić, aki egyúttal jól megdorgálta a pravoszláv egyházat, mert a brüsszeli megállapodás ellen hangolja a közvéleményt.
Valóban úgy tűnik, hogy Vučić elég nagy kockázatot vállalna a népszavazás kiírásával (hacsak a kormánynak nincs egy jó kis csalási stratégiája).
Szerbiában erősödik a soviniszta tömb (amihez Vučićék is hozzájárultak, és ez most bumerángként csaphat vissza), amely az eddiginél még erőteljesebb „Koszovó Szerbia” kampányt folytat. Továbbá a szerbek kb. fele egyébként sincs oda az Európai Unióért. (Miért is lenne oda?). Magyarán: egy csalás nélküli népszavazás valóban a kormány bukásához és az új választások kiírásához vezethetne. No, de kire szavaznának abban az esetben a szerbek? A „sárgáktól” szinte mindenki megundorodott, ha most Vučićék is megszívják, ki marad? A soviniszta tömb? Nem tűnik elég tömegesnek. Egyelőre.
Érdekes az, ahogyan a koszovói albánok idegenkednek a területi autonómiától. Önöket ez nem emlékeztet valakire? Igen, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) jutott eszembe.
A VMSZ a saját furfangos módján igyekszik elkerülni az itteni magyarság területi önrendelkezéséért vívott küzdelmet, hiszen a rendezett autonómiában a pénz útja átlátható lenne. Most nem éppen az. Másrészt a VMSZ is kiváló kereskedelmi kapcsolatokat ápol a szerbekkel. Persze nem olyan együttműködésről van szó, mint amilyen a koszovói szerbek és albánok között zajlik. A VMSZ viszont egyszerűen verhetetlen a politikai kereskedelem terén!
F. L.