trianon szeged laszlo balintEgyéb 

MRM: A Trianon okozta sebeket lépésről-lépésre kell begyógyítani, s ezért mindenkinek tennie kell

trianon szeged laszlo balintTegnap Trianon-megemlékezést tartott a Jobbik szegedi szervezete a délvidéki országzászló emlékműnél, ahol az elszakított Délvidék képviseletében László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke tartott alkalmi beszédet:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves emlékező közönség!

93 év. Ennyi idő telt el, hogy egy francia kastélyban pár tollvonással megalázták és porba tiporták Magyarországot. Békeszerződés. Igen, így emlegetik ők Trianont. Ahelyett, hogy kimondaná a világ, diktátumot erőltettek ránk az ellenségeink, mely újabb háborút szított, magyar emberek százezreinek szenvedését, sőt, halálát hozta el. Ránk erőltetett mocskos büntetés ez.

Minden gyökerem Délvidékhez köt. Ott születtem, ott élek és a délvidéki magyarság kérdéseivel foglalkozom 15 éves korom óta. A Magyar Remény Mozgalom egy három éve alakult délvidéki magyar szervezet, amelyet nemzetben gondolkodó, kemény kiállású fiatalok csoportja alakított azért, hogy megtisztítsa a politikai és társadalmi közéletet a kommunista érában nevelkedett engedelmes magyaroktól, akik készek még ma is bárkivel és bármikor szövetségre lépni, amikor személyes érdekeik úgy kívánják.

Sajnos, ez is az elmúlt 93 év szüleménye. Az elkorcsosulás. Amit, ha most nem állítunk meg, akkor lehet, hogy soha nem fogunk tudni jobb útra terelni. Ezzel párhuzamosan egy teljesen más fajta, egy jobb, radikálisabb nemzeti érdekvédelmet akarunk, hiszen nálunk is bebizonyosodott, a meghunyászkodások és a kényszeralkuk sorozatával mindig a délvidéki magyar ember hátán csattant az ostor.

A magyarság szinte minden problémája, minden gondja visszaeredeztethető 1920. június 4-re, erre a gyászos dátumra. A népességünk fogyása, a magyarverések, az óriási munkanélküliség a magyarok körében, történelmi emlékeink roskadozása, a magyar oktatási rendszer fokozatos megszűnése, a nemzettudat gyengülése és sorolhatnánk még naphosszat.

Mindez a 93 év és a vele járó szörnyű események, történések keserűséggel töltenek el minden jóérzésű magyar embert. Azonban ezt az alkalmat ne csak a gyászra és az emlékezésre használjuk, hanem gondoljunk a jövőre is. Használjunk ki minden alkalmat, hogy a Trianon okozta sebeket lépésről lépésre begyógyítsuk. Persze, ha a Jóisten úgy adná, hogy az egész Kárpát-medence ismét egy ország alatt egyesülhetne, ki lenne az a magyar ember, aki ezt visszautasítaná? A mi feladatunk, hogy felszínen tartsuk a Csonkaországon kívül rekedt magyarság ügyét, és egységesen kell fellépnünk minden színtéren.

Nekünk, magyaroknak, együtt kell lépnünk, együtt kell lélegeznünk, együtt kell, hogy dobbanjon a szívünk. Ha nem éljük be élettel és nem teremtünk értéket ősi magyar földünkön, akkor mások egy idő múlva jogosan fognak fellépni velünk szembe. Ezért nem szabad megengednünk magunknak azt, hogy elkényelmesedjünk, és bánatunkba magunka roskadjunk.

A déli végeken sok mindent megéltünk már a 93 év alatt: a partizánok tömeges mészárlását a második világháború után, a titóista rendszer asszimilációs politikáját, a milosevityi háborús időket, a demokratikus köntösbe bújtatott díszmagyarok megjelenését, a tömeges magyarveréseket és fenyegetéseket. Túl sok minden történt már velünk, hogy ez így folytatódjon tovább.

A délvidéki magyarság most nagy lehetőség előtt áll. Anyaországunkon és néhány politikuson áll, hogy miként alakul sorsunk. A mára már független Koszovó területén a tartomány északi részén élő szerb községeknél hamarosan széleskörű területi autonómiát vezetnek be. Mindezt mind a pristinai, mind a belgrádi fél elfogadta. Ez azt jelenti, hogy a Balkánon olyan területalapú önrendelkezési modell jön létre, amelyre Európa békésebb zugaiban számos példa van. Az autonómia intézménye be fog épülni mindkét ország jogrendjébe.

Nekünk, délvidéki magyaroknak nincs mire várnunk. Ugyanazt kell kérnünk, amit a szerbek a sajátjainak biztosítanak Koszovón. A Magyar Remény Mozgalom már a nyilvánosság elé állt ezzel a követeléssel. Most a többi magyar pártot kérjük fel, hogy fogjunk össze ebben a kérdésben. Ha ezt az alkalmat elszalasztjuk, és a történelem kereke nem hoz újabb lehetőségeket pár tíz éven belül, akkor a délvidéki magyarság megmaradása válik kérdésessé. Ezt nem hagyhatjuk!

Trianont mi magunknak kell begyógyítanunk, a magunkfajtáknak. Trianon velünk élő történelem, s a mi feladatunk keménynek és egyenes gerincűnek megmaradni.

Móricz Zsigmond szavaival fejezve:

Bal karom emelném, jobb karom emelném,

lábamra pattanni, fejem meghajtani

óhajtanám igen: s lekötve, leköpve,

lerágva, gyalázva fetrengek sírhelyemen

s gyászkönnytelen szemekkel a zordon népmilliók

környöskörül dühöngnek. Sorsom komor órái.

De szívemből fölszakad a tűz, a fény, a vulkán:

Vár a Jövő óh Magyar: az Embersors határtalan.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

 

László Bálint

elhangzott 2013. június 3-án, Szegeden, a délvidéki országzászlónál tartott Trianon-megemlékezésen

Hasonló bejegyzések