magyar-no-IIEgyéb 

,,A világtól elzárva, égi tisztaságba…” – Négy női sors a bánsági magyar szórványból – II. rész

magyar-no-II-Anyák, nagymamák, dédnagymamák, feleségek, özvegyek, háziasszonyok. Első hallásra sokaknak unalmas és egyre inkább divatjamúlt női szerepköröknek tűnhetnek, azonban egy élet is kevés ahhoz, hogy ezeket valaki ellássa illetve jól ellása. Vajon lehet nő egy nő ha nem tölti be ezen szerepek valamennyiét?

-A DélHír következő riportsorozatában négy csupa nagy betűs nővel keresem a választ erre az egyszerűnek tűnő kérdésre. Ők négyen mind más-más generációt képviselnek, más körülmények között élnek, illetve más családból származnak, ami azonban összeköti őket ez a világtól elzárt apró falu, a magyar sziget, a szerb tenger kellős közepén.

-Általuk négy különböző szemmel mustrálhatjuk a falusi nők sorsát és véleményét a világról!

Gyöngyi vagyok, 1971-ben születtem a verseci kórházban (anyukám otthon akart szülni, de komplikációk merültek fel). Az általános iskolát Ittabén jártam, négy évig a mi falunk iskolájába később összevonták (a két falu Magyar- és Szerbittabé iskoláját) és oda jártam felső tagozatba.

Szerettem volna textil ipari szakközépiskolába iratkozni, de ez sajnos nem sikerült, mert akkoriban meglehetősen furcsa volt a rendszer. Nem volt semmiféle felvételi, be kellett menni a választott iskolába a bizonyítványunkkal és beiratkozni, mire én odaértem már ki volt az osztálylétszám, mást pedig nem akartam tanulni. Később elvégeztem egy hat hónapos varrónői tanfolyamot.

Fiatalabb koromban sokat kellett segíteni a szüleimnek a földeken, kapálni jártunk, de én szerettem azt, örömmel mentünk ki mivel a miénk volt.

-22 éves koromban férjhez mentem, mindig falubéli voltam nagyon szeretek itt. Sosem fordult meg a fejemben, hogy el kellene mennem innen, ide köt minden, a családom a barátaim és az életem.

delvideki-lanyok-nok-asszonyok-ii-Konzervatívnak tartom magam, ellenzem az abortuszt és a válást. Manapság sokan képesek embert ölni, esélyt sem adni az életre egy ártatlannak, illetve sutba dobni az Isten előtt kötött házassági fogadalmat. Nehezen estem teherbe úgyhogy nagyon nehéz elfogadnom, hogy mások csak úgy elvetetnek egy gyereket, nem tudom milyen lehet az ilyen emberek a lelkiismerete. Egy házasság pedig bizony nem csak a szerelemről szól, hanem sok türelemről és engedékenységről. A jóban-rosszban nem csak két szó hanem egy Istennek tett eskü. Manapság a nők azt gondolják, hogy egyenrangúak a férfival. A nő nem úgy lett teremtve, valamilyen szinten alattvaló, a férfi társa.

-Két gyermek édesanyja vagyok és háziasszony. Sokan talán azt hiszik, hogy ezzel nem jár munka, de tévednek. Sok városi nő nem főz lekvárt, nem dunsztol, nem veteményez, nem is főz, ezzel ellentétben itt ezeket mind ellátja egy hozzám hasonló asszony. Emellett pedig még a háztartást is el kell látni, mosni, takarítani és minden egyéb, egész nap akad tennivaló egy kertes házban.

-Engem csúnya szóval nevezhetünk akár földhözragadtnak is, de én nem ragaszkodom ahhoz, hogy a gyerekeim itt maradjanak. A mi életünk egy egyszerű élet, lehet, hogy ez nekik már nem lesz elég, nem annak örülnék a legjobban ha elmennének, de ne is maradjanak a nyakamon, repüljenek csak ki, éljék a saját életüket.

Hogy éltétek meg a balkáni háborúkat?

Itt annyira nem éreztük a háborút, csak a szegénység és a hihetetlen infláció juttatta eszünkbe. Egyedül azért féltünk, nehogy elvigyék a vőlegényeinket, az én párom is állandóan bujkált, nehéz volt, de átvészeltük. A boltokban nem volt semmi még kenyér sem, azt is magunk sütöttük. Annyink volt amennyi megtermett.

Folytatjuk…

Kapcsolódó:

,,A világtól elzárva, égi tisztaságba…” – Négy női sors a bánsági magyar szórványból – I. rész

Buka Bogláraka – DélHír portál

   

Hasonló bejegyzések