Nyelvi jogok és gyakorlat – A kötelezettségek számonkérése

Elkezdődött a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásával és a nemzeti kisebbségi nyelveknek a helyi önkormányzati szervekben való használatával kapcsolatos adatok feldolgozása– közli a szerbiai Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatal a honlapján.

A Hivatal nyolc, az alapvető emberi jogokról szóló Szerbia által is ratifikált nemzetközi szerződés alkalmazásáról szóló állami jelentés előkészítését koordinálja. Úgyszintén jelentést készít a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény alkalmazásáról.

Nemzetközi kötelezettségek

A köztársasági hivatal – az illetékességével összhangban – megkezdte a községi és városi közigazgatásban dolgozók nemzeti hovatartozásával és anyanyelvével, valamint ezekben a hivatalokban hivatalos használatban lévő nemzeti kisebbségi nyelvekkel és írásmódokkal kapcsolatos, továbbá az ügyfelek anyanyelvű beadványaira vonatkozó adatok begyűjtését, olyan esetekre vonatkozóan is, amikor az nincsen hivatalos használatban a helyi önkormányzati egységben.

A Szerb Köztársaság a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény aláírója, amely a 10. szakasz 2. bekezdésében kimondja: „A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által hagyományosan, vagy jelentős számban lakott területeken, amennyiben azok a személyek úgy kívánják, vagy az ilyen kívánság megfelel a valóságos szükségnek, a Felek erőfeszítéseket tesznek arra, hogy biztosítsák – lehetőség szerint – e személyek és a közigazgatási hatóságok közötti kisebbségi nyelv használatát elősegítő feltételeket.”

A keretegyezmény 15. szakaszában „a Felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy megteremtik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára azokat a feltételeket, amelyek a kulturális, a társadalmi és a gazdasági életben, valamint a közügyekben – különösképpen az őket érintőkben – való részvételhez szükségesek.”

A szerb alkotmány 77. szakaszának 2. bekezdése előírja, hogy ­„az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét.”

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságnak (ETMB) tanácsadó testülete, a Keretegyezmény alkalmazásának felügyeletével kapcsolatos második, 2009. évi véleményében Szerbia hatalmi szerveinek javasolta, átfogó információkat gyűjtsenek a nemzeti kisebbségek részvételéről a közigazgatás minden szintjén, teljes egészében tiszteletben tartva a személyi adatok védelmére vonatkozó nemzetközi mércéket.

Az ETMB a 2001. évi határozatban felszólította a szerbiai hatóságokat, tegyenek erőfeszítéseket a nemzeti kisebbségek részvételének növelésére az igazságügyi- és közrendi szervekben, valamint lépéseket, hogy világos kép alakuljon ki a nemzeti kisebbségeknek az államigazgatási szervekben való részvételéről, a keretegyezmény alkalmazásának elősegítése érdekében.

Nincs betekintés?

A nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi szerződések alkalmazásában illetékes szervek kötelező érvényű ajánlásaira, valamint arra való tekintettel, hogy Szerbiában nem létezik egységes nyilvántartás a hatalom egyik szintjén sem a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásáról és a nemzeti kisebbségi nyelvek alkalmazásáról, az Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatal megfogalmazta a körkérdés és a kérdőív űrlapját, amelyeket megküldött az önkormányzati egységének. A meghallgatásban való részvétel – Szerbia alkotmányával összhangban – önkéntes és névtelen volt.

Az akció befejezése után a Hivatal felkérte a helyi önkormányzati szerveket, hogy adják meg a foglalkoztatottak nemzeti összetételére és a munkájukban használatos nemzeti kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó adatokat. Vajdaság területén a helyi önkormányzati adatokat a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság gyűjtötte össze.

Az Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatalban megkezdődött a begyűjtött adatok feldolgozása, „amelyek alapján betekintést lehetne szerezni a nemzeti kisebbségek részvételéről a helyi önkormányzati szervekben és a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatáról a munkájukban. Ez nagy fontosságú lesz a megfigyelő testületek ajánlásainak teljesítése szempontjából a nemzetközi kisebbségjogi egyezmények alkalmazása területén” – olvasható a Hivatal honlapján.

Mit lehet ebből az idézetből megállapítani? Elsősorban azt, hogy a Hivatalnak halvány sejtése se nincsen, milyen a közigazgatásban foglalkoztatottak nemzeti összetétele, mely nemzeti kisebbségi nyelvek és melyik önkormányzati egységekben vannak használatban. Egyáltalán hogyan valósulnak meg az említett két nemzetközi egyezményben Szerbia által vállalt nemzeti kisebbségi jogok?

És a magyarok?

A nyilvánosságra hozott adatok szerint, a tartományi szervekben, szervezetekben, szolgálatokban, igazgatóságokban és alapokban (vagyis a tartományi közigazgatásban) foglalkoztatottak száma az utóbbi négy évben a legkevesebb 1187 (2012) és a legtöbb 1328 (2011) között mozgott. 

A legnagyobb számú magyar nemzetiségű foglalkoztatott a vajdasági közigazgatásban 2011-ben volt (87, illetve 6,55%), a legkevesebb pedig 2012-ben (77, vagyis 6,48%)., miközben a magyarok száma a tartományban 13% – a 2011-es népszámlálás szerint. Ez az arány a többi nemzeti kisebbség esetében is kedvezőtlen. Mindez arra utal, hogy a tartomány még a saját szerveiben sem képes, vagy nem hajlandó biztosítani az arányos foglalkoztatás elvét.

A tartományi közigazgatás és a magyarok

Ez azt is jelenti: nem hogy nem javult a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok részaránya – a 2004. évhez viszonyítva, amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak 6,73%-a magyar nemzetiségű volt –, hanem még romlott is. Ezek az adatok jól illusztrálják azt is, miként viszonyul a vajdasági hatalom a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatásának biztosításhoz a közigazgatásban.

A Ombudsman 2010. évi jelentése szerint9 a tartományi közigazgatásban 26-nak van/volt oklevele, illetve bizonylata a nemzeti kisebbségi nyelvek ismeretéről, ami a teljes létszám mindössze 3,2%-a, miközben a nemzeti kisebbségek a tartomány lakosságának 34,95%-át képezik. A munkahelyek közül pedig csak 41 (5,1%) van/volt megjelölve, amelyekhez szükséges a hivatalos használatban lévő nemzet kisebbségi nyelvek használata. (Miközben a tartomány lakosságának 22%-a beszéli ezeket a nyelveket.)

Habár ezek az adatok ismertek a Szerb Köztársaság és VAT hatóságai előtt, a magyarok részvételének javításán ezekben a szervekben az utóbbi hat évben – az üres politikai ígéreteken kívül – nem történt úgyszólván semmilyen előrehaladás.

A magyarok nem csupán az állami szervekben és az állami alapítású közvállalatokban alulreprezentáltak, de ez így van a községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is – kivéve egy-két magyar többségű községet.

A kisebbségügyi ombudsman-helyettes a 2010. évi jelentésben elismeri, hogy a helyi önkormányzatokban foglalkoztatottak nemzeti összetételére vonatkozó adatokkal nem rendelkezik, mert azok „elutasították a kért adatok megküldését, a közérdekű információk biztosára és a személyi adatok védelmére hivatkozva”. A biztos ugyanis arra hivatkozott, hogy  „nincsen jogi alapja az ilyen adatok begyűjtésének, mivel a szerb kormány nem hozta meg a különösen érzékeny személyi adatok védelmére vonatkozó rendeletet”. A jelentés megelégedett ezzel a megállapítással és nem indítványozott semmilyen intézkedést az előállt helyzet feloldására.

***

Érdeklődéssel várjuk a készülő beszámolókat. Ezeknek választ kellene adni arra, hogyan viszonyul Szerbia a nemzetközi egyezményekben biztosított nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazásához.

Fontos lenne most odafigyelni, hogy a jelentéseket ne suba alatt és a nemzeti kisebbségi testületeket, valamint a civil szervezeteket megkerülve küldjék meg az Európa Tanács illetékes testületeinek – mint ahogy ez addig általában történt – hanem hozzák ezeket nyilvánosságra és tegyék lehetővé a véleményezésüket. Oda kellene hatni, hogy valós adatok és helyzetkép kerüljön az ET elé, mert csak ez teszi lehetővé Szerbia nemzetközi kötelezettségei teljesítésének követelését. 

Ez elsősorban a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) Várady-féle nyelvhasználati bizottságnak és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselőinek lenne a feladata. Az ilyen ellenőrzés eddig szinte rendre elmaradt, ami miatt ezen a téren sem történt előrelépés Szerbiában. Az ET reagálása is elmaradt, mivel a nemzeti kisebbségek részéről észrevételek nem voltak.

Alkalom van most a nemzeti kisebbségi nyelv- és íráshasználati jogok gyakorlati alkalmazásának számonkérésére.

Újvidék, 2013. augusztus 26.

Bozóki Antal

BozokiAntalBlog nyomán