Jegyzet: Hová tűntek a délszláv háború fegyverei?

Az illegális fegyverek jelenléte a Balkánon nem újdonság: az 1990-es évek eleje óta létező jelenség, a délszláv háborúk alatt jelentős szerepük volt. Mára több millió darab illegális fegyver (lőfegyverek és bombák) van a volt Jugoszlávia utódállamainak területén.

A délszláv háborúkat sok jellemzővel lehet illetni: a több millió menekült, a nők jogainak tömeges földbe tiprása, emberiesség elleni bűncselekmények napi szintű elkövetése, az illegális fegyverek háborúja. A II. világháború utáni egyik legvéresebb konfliktus kirobbanása új helyzet elé állította a hidegháború utáni világot: immáron nem két blokk, két, szinte külön világ közötti súrlódásokról volt szó, hanem egyetlen államon belüli, etnikai jellegű konfliktusról.

Jugoszlávia a hidegháború alatt különleges utat járt be: Josip Broz Tito nem kötelezte el magát sem a kelet, sem a nyugat mellett. Tito halála és a hidegháború vége új helyzet elé állította Jugoszláviát: az állam területén elő népek elkezdtek küzdeni autonóm jogaikért, saját országot akartak, saját történelmet. Slobodan Milosevics, Jugoszlávia jogszerűen megválasztott államfője igyekezett leverni a függetlenségi mozgalmakat – ma már sejtjük, milyen eszközökkel. Milosevics voltaképpen igyekezett megvédeni az állam területi integritását. Ezen a címen kapott fegyverszállítmányokat a világ számos országából. Az Amerikai Egyesült Államok számára fontos volt a régió stabilitása, a szétesőben lévő Szovjetunió szemei előtt a szláv egység lebegett. A háború három szakasza alatt egyre több és több fegyver áramlott az országba. A konfliktus lezárása után eltávolításukról azonban senki sem gondoskodott.

A háború első, úgynevezett bosnyák szakasza 1995-ben zárult le a daytoni tárgyalások nyomán megkötött Párizsi Békeszerződéssel. Az újonnan felálló bosnyák vezetés ugyan be akarta gyűjteni a fegyvereket a lakosságtól, az elhatározás azonban nem járt sikerrel. A bizonytalanság érzése és a háború réme hihetetlen mértékben képes megnövelni az életösztönt – a racionalitás kárára. Az ágy alatt tartott puskákról és a pincékben felhalmozott bombakészletekről sok legenda kering. Kérdés azonban, hogy felróható-e ez olyan embereknek, akik éveken át, nap mint nap szembesültek a gyűlölet elképesztő erejével?

Sok családban hagyomány, hogy egészen fiatal gyerekek kezébe adják a fegyvert

Ma, 2013-ban, évekkel a békeszerződés megkötése után még mindig „hiányzik” több millió fegyver és robbanószer. Nem nehéz kitalálni, hogy ezek valószínűleg továbbra is a bosnyák, szerb, horvát és koszovói ágyak alatt, kamrákban és pincékben vannak. A SETimes információi szerint Horvátországban 600 ezer, Szerbiában 950 ezerdarab van jogtalanul a lakosság birtokában. Bosznia-Hercegovinában, ahol 750 ezerre tehető az illegális fegyverek száma, tavaly indították útjára a Life withoutguns programot, melynek keretében próbálják begyűjteni a fegyvereket és robbanószereket. Jelentős előrelépés egyelőre nincs, de a kormány bizakodó. A helyzetez nehezíti, hogy Boszniában a fegyverek nagy része a Boszniai Szerb Köztársaság, a Republika Srpska területén található, amely, bár az állam része, mégis antagonisztikus viszonyban áll Szarajevóval. A terültet méltán úgynevezett hot spot Európában, a béke igencsak törékeny. Koszovóban 2000 és 2011 között 17142 darab fegyvert sikerült begyűjteni a lakosságtól, azonban a maradék 330 ezer mellett ez a szám eltörpül.

Ami azonban igazán megdöbbentő, hogy az elmúlt 5 évben több tízezer civil vesztette életét a véletlenül elsült fegyverek, szabálytalanul tartott bombák miatt. A múlt héten egy bosnyák kávézó mellett történt robbanás – a bombát egy táskában szállították. 11 ember vesztette életét. Denis Haradzovic, a Center for Security Studies in Sarajevo igazgatója szerint a probléma regionális szintű, ezért a megoldás az összefogás. Amíg a lakosság nem érzi biztonságban magát, amíg egy bosnyák számára egy szerb fenyegetést jelent és fordítva, addig nem várható, hogy az illegális fegyverek száma és a belőlük adó veszélyek lehetősége csökkenni fog. Nem beszélve arról, hogy az „önvédelem”, amire hivatkozva sokan nem hajlandóak leadni fegyvereiket, komoly visszaélésekre adhat okot. Mi számít pontosan önvédelemnek? Mikor lehet arra hivatkozni, hogy önvédelemből sült el a fegyver? A Balkánon létező „intézmény” a vérbosszú. Egy felrobbant bomba, véletlenül elsült puska véres következményekkel járhat.

A délszláv háborúkat nők és gyerekek is vívták

Meg kell említeni természetesen a balkáni maffiát is. Szinte a régió összes országában jelen vannak a bűnszövetkezetek, akik valószínűsíthetően a fegyverek kisebb vagy nagyobb részére szert tettek. Mondani sem kell, hogy nem érdekük a fegyverek visszaszolgáltatása. Azonban útban az Európai Unió felé, az érintett államoknak el kell gondolkodniuk a hatékony megoldáson. Például Horvátország, amely ez évben belépett az Unióba, addig egészen biztosan nem lehet a Schengeni zóna tagja, amíg a több százezer fegyver szabadon van: a következmények igen súlyosak lehetnek.

A fegyverek elleni harcban a Balkán nem számíthat szövetségesekre. Sem az Egyesült Államok, sem Oroszország nem fog a fegyverek elleni lobbiban közreműködni. Igazságos-e ez? Hiszen szó szerint ők maguk adták a balkáni népek kezébe a fegyvert. Az Európai Unió ilyen jellegű misszióval eddig nem találkozott, habár több, a béke és a demokrácia fenntartását célzó mozgalomban aktívan részt vesz a régióban.

Bosznia-Hercegovinában a háború sem a háború nyomait, sem az illegális fegyvereket nem sikerült felszámolni

A balkáni stabilitás fenntartása, mint azt Catherine Ashton kijelentette, nagyon fontos az Európai Unió számára. Akár egyetlen instabil ország képes egy egész régiót destabilizálni, nem beszélve akár az európai-szintű következményekről. Ahhoz, hogy a Balkán népei végleg kiheverjék a háború borzalmait, szükség van a fegyvermentes környezetre. Hogy a következő generáció ne puskával a kezében szülessen, ne a folyamatos önvédelem gondolatával kelljen élnie.

(Szabó Edit – KITEKINTŐ.HU)