Magyar, aki képtelen elviselni a másként gondolkodó magyarokat – és az igazságot
Nem állt szóba az őt többször kulturáltan meghívó más magyar szervezetekkel, amelyek véleményt cseréltek volna vele a magyar autonómiáról.
Szerb pártok (legyenek azok bármilyen szélsőségesek) meghívását sohasem utasította el.
Kártékonynak nevezte azokat az anyaországi és délvidéki magyarokat, akik ellenséges környezetben bátran küzdöttek a magyar érdekekért, a délvidéki magyar autonómiáért.
Kétségbe vonta a délvidéki magyarverések tényét.
Minden alkalmat megragadott, hogy szélsőségesnek nevezze az altala veszélyesnek (?) tartott magyarokat, s ily módon megpróbálta rájuk uszítani a szerb társadalmat. Eközben azt állította, hogy számára minden magyar egyformán fontos.
Minden magyar kormányhoz – legyen az bolsevik vagy bizniszpárti – egyformán simult – és megkapta érte a jutalmat.
Minden szerb kormányhoz – legyen az komcsi vagy csetnik – egyformán simult – és megkapta érte a jutalmat.
Öt nagy és számtalan kis helyi szerkesztőség függ tőle, több száz sajtómunkás szolgálja őt. Az a néhány idealista, aki bírálni merészelte, számára elviselhetetlenné vált. Feljelentette őket, illetve az általuk vezetett médiumot.
A gőg, a gyűlölet, a bosszúvágy, a hatalom fitogtatásának szándéka vezérelte őt? Vagy egyszerűen ez a kis szerkesztőség testesíti meg a számára legszőrnyűbb rémálmot – a könyörtelen igazságot, amelynek nem lenne szabad kiderülnie?
Ha ez uttóbbiról van szó, hiába a vagyon, a befolyás, a privilégiumok, a szolgák…
F. L.
