Adai Trianon-botrány: Ki és miért bontotta el a szobor alapját? – A teljes történet

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) nem törődik bele az adai Trianon-emlékmű alapjainak eltávolításába, mivel azt jogszerűtlenül és erkölcsi szempontból gátlástalan módon bontotta el az adai önkormányzat vezetősége, nyilván a szerb karhatalom háttérutasítására. Tisztában vagyunk azzal, hogy az emlékmű szimbólikus jelentősége a mai anyagi gondokkal terhelt nehéz időkben az átlagpolgárok többsége számára talán kevésbé releváns, de ez az eset összefügg a magyarság általános helyzetével. Ahogyan megpróbálják minden erővel megakadályozni, hogy a nemzetünk tragédiájáról nyilvánosan megemlékezzünk, úgy ugyanezt a hátrányos megkülönböztetést és diszkriminációt alkalmazzák velünk szemben a munkavállalás, az iskoláztatás, a nyelvhasználat, a jogérvényesítés területein is, vagyis a mindennapi életünk során.

Mivel sokan nincsenek tisztában az ügy részleteivel, ezért minősítések és különösebb véleményformálás nélkül megkísérlem összegezni a történteket.

Az MRM Ada Községi Szervezetének elnöke, Rusai József és az MRM alelnöke, Fekete Zsófia 2013. október 22-én adtak át Szauer Miklós adai római katolikus plébánosnak egy kérelmet a Trianon-emlékmű létesítésére a temetőben található kápolna tövében. A kérelmet az atya aláírta és lepecsételte, vagyis hitelesítette.

Novemberben az MRM helyi vezetői az adai kommunális vállalat felügyelőségén kértek tájékoztatást a további esetleges engedélyeket illetően, ahol közölték velük, a vállalat nem illetékes a temető területén, hiszen az magánterület, pontosabban az egyház tulajdona.

Ezután megkezdődtek az emlékmű létesítésének munkálatai, amelyet az adai MRM tagok végeztek sajátkezűleg, külső anyagi és technikai segítség nélkül, amiről fényképes beszámolók is tanúskodnak.

Később az MRM helyi szervezetének tagjai egy köztéri, piaci standoláshoz kért engedélyt a belügyi szervektől 2013. december 3-án, amikor a rendőrségen ismertették a helyi tagozat vezetőivel, hogy ,,ismeretlen személy” feljelentést tett ellenük, ezért a rendőrfőnök kihallgatta őket. Az adatok felvételét követően az épülő emlékmű kapcsán további engedélyek felől érdeklődtek, de ők sem tudták megnevezni, hogy arra ki az illetékes kiadó szerv. Az MRM képviselői átnyújtottak ekkor egy fényképes látvány és tervrajzot is a rendőrségnek.

November 28-án és 29-én magát az atyát, Szauer Miklóst is zaklatta a rendőrség, aki ugyan idézést nem kapott, de elmentek hozzá a rendőrök, különböző kérdéseket feltéve neki az épülő emlékművel kapcsolatban.

Ezután Rusai József és Fekete Zsófia személyesen az adai önkormányzathoz fordult, majd annak 28-as irodájába irányították őket, ahol négy illetékes fogadta tagjainkat. Közülük Kós Vilmos úgy nyilatkozott, hogy ők ilyen esetben engedély ügyében nem illetékesek, mert a temető területéről van szó, ami az egyházé. Azután átirányították őket a Standard kommunális közvállalathoz, mivel ez a cég van megbízva a temető karbantartásával (értsd: tisztán tartásával). A Standard vállalatnál Zombori Róbert a cég jogásza fogadta az MRM vezetőit, és ő is megerősítette, nincs illetékessége a vállalatnak, ez az egyház hatásköre.

A megfélemlítési kísérlet miatt az adai plébános jelezte, az emlékmű felszentelését nem biztos, hogy vállalni tudja. December 5-én a rendőrségen az MRM bejelentette a felszentelési ünnepséget, amit a belügyi hivatal hitelesített, jóváhagyott. Ezután az atya is vállalta a részvételt.

Újabb váratlan fordulat történt, amikor 2013. december 7-én 15 óra 30 perckor telefonált az atya, és közölte, kapott egy végzést az emlékmű eltávolításáról, amit Ada Község közigazgatása kommunális- városrendezési- építési és környezetvédelmi részlegének építési felügyelője, Bilicki Zoltán községi elnök hivatalból tett szóbeli feljelentése alapján hozott meg.

Ebben többek között az állt, hogy felszólítják az egyházat az emlékműhöz felállított talapzat eltávolítására, mivel az a ,,községi illetékes szerv engedélye nélkül épült.” A végrehajtás hihetetlenül rövid, egy napos határidővel szerepelt. Fellebbezni ugyan 15 napon belül lehetett volna, de a végzés szerint a fellebbezés nem halasztó hatályú a végrehajtásra vonatkozóan (sic!). Az eljárást Bilicki Zoltán, Ada község demokrata párti polgármestere kezdeményezte. A végzést pedig Wolf Kornélia építési felügyelő írta alá. Nevében mind a ketten magyarok. A nevükben…

Aztán megtörtént az, amire senki sem számított. 2013. december 8-án, vasárnap 12 óra tájékában a szervezők a temetőben szembesültek azzal, hogy az emlékmű alapjainak hűlt helye, kiemelték vagy szétverték, és a helyét még el is egyengették, mintha ott semmi sem állott volna. A temetőcsősztől, akit Cerimi Ganibegnek hívnak, megtudták, hogy a Standard kommunális közvállalat munkásai reggel 7-8 óra tájban megjelentek a temetőben, munkagépekkel együtt, és kiemelték az emlékmű alapjait, majd elszállították azt (állítólag) a közvállalat egyik garázsába.

Az MRM ennek ellenére megtartotta a rendezvényét, amelyen mintegy 120-150 résztvevő jelent meg. Az ünnepségen a himnuszt követően szavalatok és énekek hangzottak el, valamint egy történelmi visszatekintő előzte meg a három ünnepinek beharangozott beszédet, amelyet Rusai József az MRM adai szervezetének elnöke és az emlékmű főtervezője, Szávay István a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke és országgyűlési képviselő, valamint jómagam, László Bálint az MRM elnöke és MNT-s képviselő tartottak meg. A színvonalas emlékműsor megszervezéséért külön köszönet a fellépő diákoknak, illetve Krizsák Katalinnak és Bogár Ákosnak.

Rusai József a könnyeivel küszködve szomorúságának adott hangot. Köszönetet mondott az MRM tagjainak, akik hidegben és szélben segédkeztek a munkálatok kivitelezésében. Beszédében kifejtette, bízik abban, hogy az ilyen események képesek összetartásra ösztönözni a teljes délvidéki magyarságot, és ezentúl méltóképpen tudunk majd emlékezni arra a tragédiára, amely során kisebbségi sorsba kényszerültünk.

Szávay István elmondta, boldogan jött Adára, de szomorúan fog távozni. Szerinte janicsár mentalitás az, amelyet a magyar nevű polgármester és munkatársai tanúsítottak az emlékmű kapcsán. Ugyanakkor, bejelentette, hogy a Jobbik vállalni fogja az új emlékhely létesítésének teljes költségét. Kiemelte, hogy a magyar kormány külpolitikája, főként Szerbia, de más kisantant ország vonatkozásában is botrányosan halvány, és a magát nemzetinek nevező kormány erejéből csupán öndícséretre futja, a valódi diplomáciai vonalú eredmények a határon túli régiók magyarsága esetében elmaradnak.

Saját beszédemben kifejtettem a véleményem, miszerint a délvidéki magyar nemzeti jobboldal folyamatos támadásnak van kitéve. Az elmúlt pár nap alatt három eset is tanúskodik erről. Az egyik a meghiúsított bánsági zászlóadományozási körút, a másik az egyedüli délvidéki szókimondó médium beperlése, a harmadik pedig a Trianon-emlékmű avatásának megakadályozása. Szerbia ma is olyan mint a véres kommunizmus ideje alatt, megpróbálják elhitetni velünk a saját hazugságaikat, nem engedik, hogy szabadon gondolkozzunk és érezzünk. Azonban az MRM-el végre eljött Délvidéken is az az új, nemzettudatában erős és öntudatos generáció, amely fel meri vállalni az ősök hitvallását és büszkén emlékezik hazánk egykori, remélhetően hamarosan újra eljövő dicsőségére.

Az emlékmű talapzatának hiányában Szávay Istvánnal együtt lelepleztük az emlékmű üveglapját, amely aznap került volna a helyére. Az MRM koszorúin kívül a ,,konok kun motorosok” is elhelyezték az emlékezés virágait. Szávay István ezúttal is megerősítette, hogy a Jobbik vállalni fogja a következő elmékmű felállításának teljes költségét, illetve a magyar kormányhoz is odafordul a botrányos ügyben, nem hagyják szó nélkül ezt a példátlan esetet. Az átfagyott részvevők ezután némi forralt borral és teával enyhíthették a didergős késő délután alacsony hőmérsékletét.

Másnap, az adai község polgármestere, Bilicki Zoltán egy közleményben erősítette meg, ismeretlen személytől érkezett bejelentés alapján járt el és kezdeményezte az emlékmű alapjainak lebontását, amit zseniális hatékonysággal, egy nap alatt el is végeztek. Egy napon beérkezett a feljelentés, azon a napon a polgármester eljárást indított az építésügyi felügyelőségnél, ugyanazon a napon a felügyelőség emberei a helyszínen felmérték a helyzetet, majd meghoztás a bontásról szóló végzést és nemsokkal később már végre is hajtották azt. Bámulatos gyorsaság mindez, főleg, ha figyelembe vesszük Délvidéken és Szerbiában hány tízezer illegálisan épített melléképület, bódé, emlékhely stb. van létesítve, a legalizációjukkal kapcsolatban pedig hatalmas toleranciát és türelmi időt biztosít az állam és minden önkormányzat. Kivéve, úgy látszik, ha egy magyar többségű településen Trianonra emlékeztető mementót akarnak emelni.

Hétfőn az MRM községi vezetői felkeresték az önkormányzatot, a rendőrséget, a kommunális közvállalatot, a temetőcsőszt és az egyházat is. A belügyi szervek és az önkormányzat képviselői – nem lehet ezt szebben mondani – tették a hülyét, vagyis mintha nem lennének tisztában a történtekkel, vagy az előzményekkel. Ráadásul, a rendőrségen nem vették fel (!) a szóbeli feljelentést, ezért az MRM azt írásban fogja megtenni a legrövidebb időn belül.

Az MRM nevében kijelenthetem, nem fogunk meghátrálni és meghunyászkodni, senkit sem provokálva, de a saját múltunk és hőseink megbecsülését szem előtt tartva kitartunk az igazunk mellett, és be fogjuk bizonyítani, nem elég a ,,demokráciát” szavak szintjén képviselni Szerbiában, azt bizony igazolni is kell. Természetesen, a további fejleményekről tájékoztatni fogjuk az érdeklődő nyilvánosságot.

László Bálint

Szabadka, 2013. december 13.