Náci-szag és boszorkányüldözés! Kosztolányi (is) felháborodna rajtatok
Van egy újsütetű blog, amelynek bejegyzői inkognitóban maradtak. Talán nem véletlenül, mert kizárólagos céljuk a DélHír Portál és Magyar Remény Mozgalom lejártása, más témájuk nincs, holott a közélet ,,megorganizálását” harangozták be.
Írnak ugyan kultúráról, de ez csak fügefalevél. Közben hirdetnek is a blogon, én konkrétan a Desiré-fesztivál reklámjára emlékszem. Láthatóan összemosódott-összekeveredett itt az élet a művészettel, de hát a határ a legutóbbi választás alkalmával is összeborzolódott, amikor mutatványos trupp kísérte vidékünkön a hatalmi párt stábját.
Szegény Kosztolányi! Mert lehet, hogy a DélHír stílusát sem díjazná, de hogy nevét bárhogyan is belekeverjék a politikába, kikérné magának. Mert ezek az emberek politizálnak, személyeskedve, ocsmány és nem komor stílusban, a szellemesség ürügyén bűzlő-fasisztáznak, boszorkányüldözést hirdetnek. A kultúremberek!
Legmélyebb sérelmük egy bizonyos politikus megsértése, egy múltbeli esemény felemlítése, amit én személy szerint ugyan lerágott csontnak tartok, de a közvélemény malmai lassabban őrölnek. Ízlés és toleranciaküszöb kérdése, hogy minek észleljük a folyamatos szatírát a portál részéről /éhe a szónak!/ a hatalmi párt és politikája ellen, és hol végződjenek az olvasói levelek, nagy a tarkaság ebben a kérdésben itt, a Balkánon, illúzió is lenne finomkodást elvárni ebben a légkörben. Az meg, hogy az illető sértett valakinek az apukája is, nem igazán hat meg. Azok is valakinek az apukái, gyerekei stb. akiket mellőztek, leírtak, sohasem gondoltak rájuk, palira vettek.
Hogy ki, mitől fél, és mi a neki nem tetsző, hadd döntse már el mindenki maga. Még ha tanácsosabb is az egérlyuk-perspektívából nyilatkozni, legalább ne akarjuk az embereket akaratuk ellenére az egérlyukból boldogítani!
(név a szerkesztőségben)
