Egy kritika, mely portálunkról (is) szól – ,,Új arcok, régi módszerek”
íme, mi nem csak a saját véleményünknek adunk teret, hanem a kritikának is. Egy minket érintő blog bejegyzést közlünk le, amely a Napló Kör által működtetett oldalon jelent meg Szerbhorváth György ,,tollából”:
Annak csak örülni lehet, ha a vajdmagy médiaszíntéren – ha még beszélhetünk ilyenről – fiatalok jelennek meg, akik, ha csak egy blog formájában is (bár a vajdaságiskacok blog voltaképp honlapnak is elmegy), közéleti, kulturális stb. kérdésekkel kezdenek el foglalkozni. Még akkor is, ha rögvest látható a csapásirány: a kipécézett ellenfél a délhír.rs, illetve a mögötte álló Magyar Remény Mozgalom, annak is alelnöke, aki ilyen-olyan álneveken a délhír.rs-ben is aktív, és akkor még finoman fogalmaztunk.
Annak viszont aligha lehet örülni, ha ugyanolyan inkorrekt, lejárató módszerekhez folyamodnak, mint azok, akiket le akarnak járatni. In concreto: az az újságírás általános szabályával, etikájával ellentétes (jobb helyeken, persze), hogy másokat úgy kívánunk politikailag diszkvalifikálni, hogy magánéletében kotorászunk, szerelmi életére célozgatunk és más hasonlók. Ahogy azt a délhír.rs Fekete Lehelje tette, aki állítólag maga Setyerov, Lovas Ildikóval, regényrészleteket idézve, azok által célozgatva. Ez természetesen megvetendő, aljas cselekedet. De Setyerov visszakapta a vajdasági skacoktól, oly mód, hogy nemcsak igen előnytelen képet közöltek róla, de azt javasolgatták neki, hogy szerezzen barátnőt, és ebben ők segítenek is neki stb. Mintha a politikai vélemény, aktivitás minősége egyenes arányban lenne a szerelmi, házas, családi élettel, illetve vice versa. Őszintén szólva, nem tudom, melyik a szánalmasabb, a Délhír vagy az új blog. Utóbbin reagálni is kívántam, az előbb belinkelt cikk alatt, de ott kommentelni nem lehet. Hát egy másik cikknél próbálkoztam, beírtam, nagy nehezen bemásoltam a kódot (a Desiré fesztiválról szóló cikk után, amit most rejtélyes módon nem is találok), de ott azt is jelezték, a kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg. Persze azért az sem volt véletlen, hogy éppen e desirés cikk alá kommentelek, ahol fura mód az MNT kultúrtanácsosának mondanak köszönetet (vagyis Lovasnak). Sajnos ezek után az emberben nem más merül fel, hogy az új blog nem jóravaló, közélet iránt érdeklődő fiatalok blogja, érdekmentes és önkéntes akció, hanem valakik konkrét, megtervezett akciója, akik talán nem is fiatalok, de megvannak az ilyen-olyan gazdáik, ötletadóik. Dicsérni bármi politikust, ugyanakkor látványosan nekiesni egy másik politikai opciónak, mely pont e hatalmat kritizálja, hát hogy is mondjam – kilóg a lóláb. Ezzel a vajdmagy nyilvánosság helyzete cseppet sem javult, sőt.
De nem ragozom, bemásolom a kommentet, mely tehát nem jelent meg, illetve én nem láttam napok után sem, és keresgéli a fene. Íme, javítások nélkül:
Egyszer majd csak sikerül kommentálni, hol az időkeret, hol ez meg az miatt nem lehet kommentálni, például a Setyerovról szóló posztot sem. Ezért ide írom. Hogy pl. elég fura és átlátszó, ha a délhír-ellenes portál hirtelen ilyeneket ír a színház kapcsán: „rá kell jönnünk, hogy valójában az MNT kultúrával megbízott tanácsosa, amikor erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti a Desirét, valójában hozzásegít bennünket ahhoz …” Tessék? Mert ugyan mi más egy kultúrtanácsos dolga, ha nem ez? Ezért fizetik, ez a munkája. Másfelől igen fura, álságos, inkorrekt és egyben undorító, hogy a Setyerovot leleplező poszt ugyanazt teszi, mint amit a Délhír (Setyerov-Fekete-akárki) tesz Lovas Ildikóval, ha jól tudom, már kétszer is: a regényében turkálva a magánéletében turkál egyszersmind.
Ha itt, az új blogban is ez a hangnem, a stílus, a módszer (amúgy jó munkát, csak ne így), akkor mi a különbség? Szánalmas, ha bloggerek, akik ugyanúgy közéleti embernek számíthatnak, mint más
újságírók, politikusok, értelmiségiek, írók, úgy kívánják diszkvalifikálni a másikat, hogy magánéleti tanácsokat adnak (ti. keressen magának barátnőt Setyerov, majd attól lenyugszik), pszichologizálnak, és véleményüket ahhoz mérik, hogy vajon milyen a szerelmi életük, van-e családjuk, barátjuk stb.
Teszik ezt dettó álnév alatt, hogy aztán amaz majd szintén kutakodjon, ki a titokzatos blogger, milyen az életmódja, szerelmi élete stb.
Úgy Lovas, mint Setyerov politikája messze van tőlem (az MRM-délhír-Setyerov vonal pláne), de így sértegetni őket nem lehet. A magánélet szentségéhez (bah!) nekik is joguk van még közéleti személyként is, munkájukat meg főképp nem az minősíti (szentesíti), hogy magánéletükben mi van. A liberalizmus épp azt jelenti, hogy hagyd őket is élni, a politikus is ember, ahogy oly hülyén mondják. Persze a probléma ott kezdődik, amikor példának okáért a keresztények beszélnek a család szentségéről, miközben épp ama beszélő nem él példás családi életet. De ez már messze vezet…”
2013. december 11.
Szerbhorváth György – Napló blog nyomán
