Hat hónapot kapott Délvidék a korrekcióra
A szerbiai Dnevnik nevű lapban megjelent a testület részletes értékelése az autonóm tartomány statútumáról. A dokumentumot még 2008 szeptemberében hagyta jóvá a tartományi képviselőház, majd ezt 2009. november 30-án a szerb parlament is elfogadta. Ekkor vált hivatalossá az alapdokumentum. Az alkotmánybíróság december 5-én fogadta el határozatát, amelynek 139 oldalas teljes szövegét indoklással együtt hozott nyilvánosságra. A testület megállapította, hogy a tartomány alapdokumentumának több mint kétharmada részben, bizonyos pontjai pedig teljesen összeegyeztethetetlenek Szerbia alaptörvényével.
Mint ismeretes az alkotmányjogi eljárást a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) és a szintén jobboldali Új Párt (NS) kezdeményezte. Vajdaság 1946-tól autonóm tartomány volt Jugoszlávián belül. Az 1974-es szövetségi alkotmány, kiterjedt jogokat biztosított a terület számára. Az 1980-as években a szerb vezetés a tartomány jogkörét drasztikusan lecsökkentette. A jelenleg hatályban lévő statútummal a tartomány 150 hatáskört vett át a köztársaságtól. A Vajdaságnak így saját kormánya, saját zászlaja, címere lehet. Az ellenzék, a Szerbiai Demokrata Párt és az Új Szerbia már 2009-ben indítványozta a tartományi statútum 49 szakaszának alkotmánybírósági vizsgálatát. Véleményük szerint Vajdaság ezzel a dokumentummal állam az államban státuszt szerezhet, ami esetlegesen Szerbia felbomlásához vezethetne.
A taláros testület mostani vizsgálatakor a statútumban más pontoknál is észlelt alkotmányellenes elemeket.Azzal volt problémájuk, hogy bizonyos részek „azon az alkotmányjogilag elfogadhatatlan elven alapulnak, hogy a statútum a Vajdaság jogalakító aktusa, amely felhatalmazza arra, hogy rendezzen minden olyan kérdést, amely érdekében áll, függetlenül attól, hogy a kérdés rendezése alkotmányos vagy törvényi ügyet képez-e.” Kiemelték, hogy a tartomány alapdokumentumának nem lehet alapítói jellege.
Mielőtt elemezte a vitás kérdéseket, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a statútum felépítésében és jellegében a szerkezetében és a rendszertanában nagyon hasonló a szerb alkotmányhoz, ami éppen azt bizonyítja, hogy konstitutív aktusnak szánták. Emellett más pontok is az alkotmányos jogok átvételére utalnak. Felvetik, hogy a statútum máshogyan határozza meg a Vajdaságot tartományként, mint a szerb alaptörvény. Az, hogy mit tekintünk autonóm tartománynak az alkotmány 182. cikk, 1. bekezdésében van lefektetve.
Vitatott rendelkezés az 1. bekezdés 1. cikke is, ebben azt kifogásolták az alkotmánybírák, hogy a megfogalmazás azt sugallja, hogy a vajdasági polgárok nem Szerbia polgárai, hanem csupán, annak kötelékében élnek. „Vajdaság az itt élő polgárok autonóm tartománya, a Szerb Köztársaság kötelékében.”
További problémás pontként emeli ki a testület a tartományi kormány megnevezését és hatásköreit. A tartományi parlament feloszlatásával kapcsolatban kiemeli a testület, hogy annak feloszlatását nem kezdeményezhet a vajdasági végrehajtó hatalom. A nemzeti közösségek tanácsára vonatkozóan kiemelték, hogy csak azok a képviselők lehetnek tagjai, akik vállalták nemzeti hovatartozásukat. Az alkotmány azonban 47. cikk 2. bekezdése viszont kimondja, hogy senki sem köteles nyilvánosan közölni nemzeti hovatartozását. Az alkotmánybírák szerint ez a rendelkezés azért aggályos, mert ennek értelmében sérülne a képviselők egyenjogúságának joga.
A Vajdaság területére vonatkozó rész, miszerint „Vajdaság AT területét a földrajzi tájegységiben (Bácska, Bánát és Szerémség) levő helyi önkormányzatok törvényben megállapított területei képezik.” sem szerepelhet a statútumban, mert az alkotmánybíróság szerint a tartomány nem határozhatja meg önállóan, hogy mekkora a területe.
Tehát az alkotmánybíróság szerint a vajdasági alapdokumentum számos szakasza alkotmányellenes, de azt is megállapították, hogy, ha ezek hibás pontok hatályukat veszítenék, jelenleg újabb jogi hézagok keletkeznének. Ezért a testület úgy döntött, hogy hat hónap haladékot ad a jogharmonizációra. Mivel a testület feladatának tekinti, hogy a jogfolytonosságot megőrizze, és lehetővé tegye, hogy a tartomány a statútumtól függetlenül el tudja végezni a rá háruló feladatokat. Ez alatt a rendelkezésre álló fél év alatt, a vajdasági képviselőháznak és a szerbiai parlamentnek elegendő ideje lesz arra, hogy a kifogásolt passzusokat összehangolja a szerb alkotmánnyal. További engedmény az, hogy addig pedig teljes egészében érvényben marad a statútum.
Nagy Orsolya – Kitekintő
