Megosztó a megosztásról, beolvadó a beolvadásról…

Kollégám egy sebész alaposságával és pontosságával kizsigerelte a Pásztor junior-féle interjút, amelyet a B92 kereskedelmi (azelőtt demokrata párti, immár pedig haladó) médiumnak adott.

Engedjék meg, hogy ezúttal csak pár szót fűzzek hozzá a rendkívül tanulságos és a maga morbid módján szórakoztató interjúhoz, pontosabban annak két mondatához. Egyszerűen nem lehet betelni vele.

Ha a VMSZ-t terhelő összes súlyos tény és bizonyíték ellenére valakit nétán mindeddig dilemma gyötört, vajon mégis adjon-e új esélyt a régi arcoknak, a lenti két mondat után ez a kétely valószínűleg eloszlik. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezek elolvasása után egy gondolkodó lény március 16-án a VMSZ számát karikázná be. Az majdnem olyan lenne, mintha fejbe lőné magát.     

Első mondat: „Én nem vagyok területi autonómia párti, mert ez kizárná a Vajdaság területén élő magyarok 40 százalékát, politikusként pedig úgy vélem, hogy a magyarokat nem kell megosztani”, mondta ifj. Pásztor.

Előszöris: mindenki tudja, hogy a VMSZ az elmúlt két évtizedben mást sem csinált, mint megosztotta a délvidéki magyarokat. Szétverte az itteni magyarság egységes szervezetét, a történelmi VMDK-át, majd folyamatosan démonizálta, megbélyegezte a másként gondolkodó magyarokat, ha „kellett” angolosan áttaposott ellenfelein, tehetséges magyar emberek pályafutását törte ketté, emberi életeket tett tönkre.

Ha jól számoltam, a VMSZ létezése óta minimum 23 (huszonhárom) zömében szerb párttal volt választás előtti és utáni koalícióban – különböző szinteken. A magyar pártokkal viszont immár szóba sem áll. Mert most éppen nincs politikai haszna belőlük.

Másodszor: ifjabb Pásztor szembe megy édesapjának, a VMSZ elnökének célkitűzésével. „A VMSZ fontosnak tartja a Vajdaság autonómiájának kiterjesztését, és azt akarja, hogy ha megértek rá a feltételek, napirendre kerüljön a nemzeti elvű területi autonómia kérdése is” – mondta P. István 2007 májusában Magyarkanizsán. Tehát kell neki a területi autonómia (?!).

Harmadszor: szembe megy saját pártja programjával, amely szintén előírányozza a magyar területi autonómiát.

„A VMSZ következetesen kiáll az 1999-ben véglegesített autonómiakoncepciója mellett, miszerint a Vajdaság Autonóm Tartományban a magyar többségű községek és az azokkal határos, magyar többségű települések, a magyar közösség önazonosságának hatékonyabb megőrzése és fejlesztése, valamint valós érdekképviselete céljából létrehozzák a magyar autonómiát. Azt akarjuk, hogy sorsunkat ne mások irányítsák. Ennek érdekében a nemzeti közösségek legitim képviselőit és szerveit közhatalmi jogosítványokkal és funkciókkal is fel kell ruházni. A magyar autonómia megvalósítása létérdek a nemzeti önazonosság megtartása szempontjából” – írja a VMSZ programjában.

Ifjabb Pásztor viszont a fenti nyilatkozata alapján nem ért egyet sem a fater álláspontjával, sem a VMSZ programjával. Ez egyertelműen azt jelenti, hogy a VMSZ-en belül még az eszmei összhanag sincs meg, vagy: a VMSZ-nek tulajdonképpen nincs semmilyen eszméje, ideológiája, s ebből kifolyólag amit vezetői leírnak és kimondanak, nem vehető komolyan, mert hol ezt állítják, hol azt. A pillanatnyi érdekhez igazítják retorikájukat.             

Pásztor junior második ominózus mondata: „Nem látom megoldásnak a nagy pártokba történő beolvadást, hiszen azok nem kellően tájékozottak, és nincsenek megfelelőképpen beavatva egy adott nemzeti közösség problémáiba.” – mondta a „kicsi”.

A nagy pártokba történő beolvadás tényleg nem egy jó dolog. Felmerül azonban a kérdés: ha ez így van, miért fog a válastások után a VMSZ beolvadni abba a hatalmi pártszövetségbe, amelynek élén csetnikvajdák, Šešelj komái, a nagy Szerbia élharcosai állnak?

F. L.