Előfordul, hogy valakinek nagyobb a képe, mint az eredménye: a VMSZ korántsem ért el történelmi áttörést!
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a tegnapelőtt emlegetett tíz, kilenc, nyolc, hét mandátum helyett kénytelen megelégedni a hat képviselői hellyel. Nem mintha az kevés lenne. Mi több, az is rengeteg, figyelembe véve a VMSZ elmút két évtizedes „teljesítményét”. Tény, hogy a szeszélyes sors az előző választásokhoz képest plusz egy mandátummal ajándékozta meg a szerb színekben és a szerb érdekekért kampányoló politikai kft.-t.
De.
A „meszes” örömmámor és a soha nem látott áttörésről szóló nagy szavak mára alaptalannak bizonyultak. A VMSZ az előző választásokon mintegy 68 ezer szavazatot szerzett, amit most, az agyonpénzelt kampányának köszönhetően 75 ezerre sikerült felvinnie. Az eddigi legjobb eredményét a VMSZ, konkrétan P. István 2008-ban érte el az elnökválasztásokon, a három magyar párt szövetségét képező Magyar Koalíció keretében. A magyar összefogás, amelynek a VMSZ végleg hátat fordított, Pistának akkor 93 ezer voksot hozott.
E tény tükrében bocsánatot kellene kérnie a közvéleménytől, amelyet sokadszor félretájékoztatott. Szó sincs valamilyen történelmi előrelépésről, csupán az történt, hogy a Fidesz és a szerb „haladók” hathatós támogatása, valamint a lakájmédiája révén a VMSZ most éppen valamivel jobban szerepelt, mint múltkor. Tegnapelőtti gratulációmat azonban nem vonom vissza, hiszen 75 ezer embert sem kis dolog félrevezetni (a 250 ezer közül). Tehát: gratula, VMSZ!
Még nagyob gratuláció illeti meg azonban a délvidéki magyarság több mint kétharmadát, amely nemet mondott a VMSZ-nek!
Megállapíthatjuk tehát, hogy továbbra is rendkívül komoly tartalék rejlik a délvidéki magyar potenciális szavazótömegben. Ezt a VMSZ nagyon jól tudja. Emiatt fordulhatott elő, hogy István „győzelmi beszédének” felét is a politikai ellenfeleinek szentelte, akik szerinte elolthatják a villanyt.
Pár év múlva meglátjuk kinél fog elaludni az a bizonyos lámpa.
F. L.