Most akkor védjük meg Egeresi Sándort? Egyes szerbek továbbra is azt hiszik, hogy területi autonómiát akar, pedig szépen megmondta…

Boris Aleksić, a Szerb Radikális Párt volt képviselője szeret írogatni, publikálgatni közösségi oldalakon és egy-két mélyszerb portálon.

Mielőtt és miután pártja lesüllyedt két százalékra, sok társa a nagy Szerbia illúziójából az uniós illúzióba (vagyis a Szerb ún. Haladó Pártba) menekült.

Aleksić azonban hű maradt önmagához és a gyógyíthatatlan radikális paranoiához. Mivel már nem képviselő, bőven marad ideje, hogy annak tüneteit tintába öntse.    

Legújabb jegyzetében (amely a Srbin portálon látott napvilágot) egyebek között az áll, hogy Szerbiát soha nem látott árvizek sújtották, amelyekben sokan életüket vesztették és óriási anyagi kár keletkezett, de még mindig nem lélegezhet fel, mert új problémával kénytelen szembesülni. Szavai szerint ezt a magyar szeparatisták okozzák, akik el akarják szakítani Vajdaságot Szerbiától.

Aleksić kiemeli, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség visszaél az országot ért csapással, és ebben az érzékeny pillanatban előhozakodik Szerbia új alkotmánya meghozatalának szükségességével, miközben nyíltan felhívja a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a VMSZ számára Vajdaság statútuma csak ideiglenes megoldást jelent.

Az egykori radikális képviselő továbbá szörnyűlkodik Egeresi Sándor, a VMSZ tartományi parlamenti frakcióvezetője azon nyilatkozatán, miszerint a leendő alkotmányba be kellene építeni Vajdaság multikulturális jellegét. Aleksić szerint ez nincs rendjén, mert kiszámolta, hogy a tartomány lakosságának 70 százalékát szerbek képezik. Méginkább aggasztja, hogy Egeresi Dél-Tirol példáját említette, valamint azt, hogy pártja programjában a nemzeti alapú területi autonómia szerepel, amely nyolc, többségében magyarlakta észak-bácskai községet ölelne fel.

A vajdasági magyarok szakadár törekvései önmagukban nem jelentenének komolyabb veszélyt az országra nézve, ha azokat nem támogatnák a szerb autonómisták, de legfőképpen Budapest és Berlin – állapítja meg Aleksić, majd hozzáfűzi, a németek üdvözlik a VMSZ, a Demokrata Párt és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga szándékát, hogy visszatérjen a Milošević előtti állapot, vagyis az 1974-es alkotmány, amely az ország feldarabolásához vezetett.

A volt radikális képviselő szerint azonban Pajtićnál és Pásztornál is nagyobb veszélyt jelent Aleksandar Vučić és a Szerb Haladó Párt.

Az EU elvárásainak eleget téve, Vučićék olyan új alkotmányt hozhatnak, amely „végső megoldást” jelenthet nemcsak Koszovó, hanem Vajdaság tekintetében is, ami Szerbia felosztását és gyengítését eredményezné – zárja aggódó gondolatait Aleksić.

Valakiben talán felmerülhet a kérdés, miért foglalkozunk ilyen jelentéktelen alakokkal, mint Aleksić. Azért, mert a jegyzete nagymértékben tükrözi a szerbség nem kis részének a véleményét. Pedig ha tudnák, hogy a fentieknek az egvilágon semmilyen alapja nincs… Sajnos.

A leírtakat sorra lehetne cáfolni, de maradjunk csak a „mieinknél”. Sem a VMSZ, sem a magyar kormány nem akarja a délvidéki magyar területi autonómiát. Egeresi Sándor valóban megemlítette, hogy a VMSZ programjában szerepel a magyar autonómia, de elég egyértelműen utalt rá, hogy pragmatikus pártja nem óhajtja tiszteletben tartani a saját programját (sem).

Szerintem Sanci, akire rátört az őszinteségi roham, megérdemli, hogy megvédjük az olyan vádaktól, amelyek szerint a társaival együtt makacsul ragaszkodna a párt irányelveihez.  

A képen: Egeresi Sándor és a volt főnöke (fotó: Magyar Szó)

K. P.