Életbevágó kérdés: küzdenek-e a „mieink” az embertelen munkatörvény ellen?
A szeszélyes sors újabb óriási eséllyel ajándékozta meg a Vajdasági Magyar Szövetséget.
Most aztán bebizonyíthatja mindazoknak, akik azt gondolják róla, hogy önző, kártékony, kapzsi, manipulatív, gátlástalan, csak a szűk pártérdekeket képviselő társaságról van szó – nincs igazuk! Azt is megmutathatja, hogy a volt radikális, most „haladó” erőkkel nem azért lépett szerb hatalmi koalícióra, mert a pillanatnyi érdeke úgy diktálta, és nem csupán alaposan meglocsolt fikusz óhajt lenni a jövedelmező szövetségen belül, hanem tényleg megpróbál valamit kicsikarni a délvidéki magyarság számára.
Amikor a választások után kiderült mely minisztériumokban lesznek államtitkárai a VMSZ-nek, bevallom, kicsit meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy a VMSZ a Munkaügyi, Foglalkoztatási és Szociális Minisztériumban is vállal funkciót. Most, amikor a polgárok legnagyobb részére még a miloševići időkhöz képest is szörnyűbb nincstelenség vár, nem tűnik ésszerűnek posztot vállalni egy ilyen helyen. Ha az idén vagy jövőre várható szociális zavargások netán lincshangulatig fokozódnának, könnyen előfordulhatna, hogy az éhes tömeg elsőként pont az említett minisztériumot szedné szét. Legjobb esetben pedig népszerűtlenségre, megvetésre, sőt, nyílt gyűlöletre számíthat a „nyomorminisztérium”.
Mint ismeretes, a napokban új munkatörvény elfogadására kerül sor, amely voltaképpen a rabszolgaság bevezetését jelenti Szerbiában. Többször cikkeztünk róla, hogy gyakorlatilag teljesen megszűnnek a munkavállalók jogai, akik a végsőkig ki lesznek szolgáltatva a munkáltatóknak (mert állítólag az unió így akarja).
Lehet, hogy a VMSZ azzal a nemes szándékkal vállalt pozíciót a „nyomorminisztériumban”, hogy megpróbálja megakadályozni ezt a katasztrófát? Lehet, hogy Csikós László, a VMSZ magyarkanizsai kádere és a szóban forgó minisztériumban tevékenykedő államtitkár zárt ajtók mögött anyaoroszlánként küzd a rabszolgatörvény elfogadása ellen? Lehet, hogy határozottan közölte a minisztériummal és a kormánnyal: ha a szerb vezetőség mindenáron rabszolgaságba akarja taszítani saját népét, a VMSZ nem engedi meg, hogy ugyanezt művelje a délvidéki magyarsággal? Lehet, hogy Csikós az asztalra csapott és előrevetítette: amennyiben a törvény átmegy, a VMSZ az anyaországi kormány segítségével azonnal délvidéki magyar területi autonómiát követel majd?
Miért ne lehetne? Hiszen ez lenne a normális magatartás. Amennyiben Csikós László ilyen bátor és felelősségteljes küzdelmet folytat, szerintem mindent meg kell bocsátani a VMSZ-nek, és nem kell többé olyan alternatívákban gondolkodni, mint amilyen a Magyar Remény Mozgalom (MRM).
Minden Csikós László kezében van. Ebben a pillanatban ő a legfontosabb délvidéki magyar politikus. Rajta múlik, hogyan fog őrá és a pártjára tekinteni az utókor. Várjuk a híreket.
A képen: Csikós László
K. P.
