Tíz góllal tette le névjegyét a szabadkai csatár a magyar élvonalban
Nyáron igazolt Szigetszentmiklósról Diósgyőrbe a szabadkai Takács Tamás, aki gyorsan letette a névjegyét, és ősszel összesen tíz gólt szerzett a bajnokságban, a Magyar Kupában és a Ligakupában.
– Nem csak csapatot, hanem osztályt is váltottál egy fél évvel ezelőtt, amikor Diósgyőrbe igazoltál. Erre számítottál?
– Már zajlott a felkészülés, sőt a csapat már játszott az Európa Ligában, amikor a DVTK játékosa lettem, ezért a többiekhez képest hátrányból indultam. Keményen dolgoztam, hogy minél hamarabb utolérjem a többieket, ami sikerült is. Az NB II-ből érkeztem, hozzá kellett szoknom a tempóhoz, hogy sokkal pörgősebb minden. Az elején volt bennem egy kis drukk, hogy minden jól sikerüljön, de Szerbiában már játszottam az első osztályban.
– A legelső mérkőzésed után – amikor kihagytál több ziccernek mondható helyzetet is – halálos nyugalommal nyilatkoztad, hogy tudod, több van benned, legközelebb majd berúgod ezeket. Tényleg ennyire bíztál magadban, vagy csak nem akartad mutatni a feszültséget?
– Tényleg nyugodt voltam és utána jöttek is a találatok. A bajnokságban háromig jutottam – ami csatártól kicsit szűkös -, de a Ligakupában 4, a Magyar Kupában 3 gólt szereztem, összességében ez már jobban hangzik. Most is nyugodt vagyok, mert biztos vagyok benne, hogy egy jó felkészülést követően fogok még gólnak örülni. Egyébként is az a filozófiám, hogy kár idegeskedni, mert az csak lerontja egy játékos teljesítményét.
– Melyik a kedvenc őszi gólod?
– Mindegyiket szeretem, mindhárom bajnoki találat valamiért kedves a szívemnek. Kettőt az utolsó percben szereztem, de az FTC elleni harmadik is győzelmet jelentett, márpedig az a lényeg. Emlékszem, nagyon vártam az első diósgyőri találatra, amit a Magyar Kupában szereztem a Vasas ellen, az fontos volt az önbizalmam szempontjából.
– Egy csatárt a góljai minősítenek, tartja a mondás, ugyanakkor az is biztos, hogy a DVTK támadói azért tudtak összesen 16 gólt szerezni, mert a védők sokszor nem tudták, hogy kire figyeljenek.
– Én is örülök, hogy rajtam kívül Gruma 5, Griff, Pepe, Lazo 3-3, Goszi pedig két gólt szerzett (Miroslav Grumić, Georges Griffiths, Bacsa Patrik, Lazar Marjanović, Gosztonyi András – a szerk.), azaz mindenki hozzátette a magáét a sikerhez. És ami még jobb, hogy minden meccsen volt minimum egy játékos, aki a hátára vette a csapatot, és amikor szükség volt rá, eldöntötte a találkozót. Ez kell egy jó csapathoz!
– Magasságod, kapu előtti játékod alapján rólad mintázhatnák az ideális középcsatárt, Diósgyőrben többnyire mégis meg kell osztanod ezt a szerepkört, ha egyáltalán ott lépsz pályára. Ezt is tanulni kell?
– Szerencsére bő és minőségi játékosokkal teli a DVTK kerete, ezért Szivics Tomiszláv bátran gondolkodhat újabb nyerő ötleteken. Sokszor két középcsatárral álltunk fel, de a Ferencváros ellen például már hárman voltunk, hiszen Griffiths és mögöttem ott volt Grumić is, míg az MTK ellen egyedül Griffiths volt elöl és én a középpálya szélén játszottam. Számomra a játékpercek a fontosak, nem az, hogy a pálya melyik részén töltöm, mert így leszek egyre rutinosabb.
– Több mérkőzés is szóba került már, ezek közül melyikre emlékszel vissza legszívesebben?
– Két találkozót tudok a sok közül kiemelni. Az első a Ferencváros elleni, ahol a lüktető játék mellett annak is örülhetett csodálatos közönségünk, hogy miután a vendégek egyenlítettek, újabb erőket mozgósítva meg tudtuk nyerni a rangadót. A második az MTK elleni, ahol szó szerint mindenki kiemelkedőt nyújtott és idegenben sikerült újabb fontos mérkőzést nyerni. Nem az eredmény miatt, de hatalmas élményt jelentett az Európa Liga, testközelből tapasztaltam meg milyen a magasabb szintű futball.
– A DVTK tavaly megnyerte a Ligakupát, de te sem panaszkodhatsz, mert a másodosztályú Szigetszentmiklóssal egészen sokáig jutottatok, a DVTK-nak is egyenlő ellenfelei voltatok a búcsú ellenére. Idén mi a terv?
– Szeretném, ha a szurkolók idén is át tudnák élni a tavalyi sikert és én is szeretnék kupát nyerni. A sorsolás szeszélye úgy hozta, hogy idén is találkozhat a DVTK és a Szigetszentmiklós (az elődöntőbeli randevúra a Diósgyőr a Honvédon, majd a Nyíregyháza – Békéscsaba párharc győztesén keresztül érkezhet, míg az SZTK-Erimának a Ferencvárost kell ehhez búcsúztatnia – a szerk.), szurkolok nekik is, hogy minél tovább jussanak.
– A bajnokságban már csak 13 mérkőzés maradt. Milyen célokkal várod a folytatást?
– Az előző év végén felzárkóztunk a második MTK mögé, ugyanakkor nyakunkon lóg néhány csapat. Emiatt azt is mondhatnám, hogy előre nézünk, de néha hátra is pillantunk, azonban inkább azt mondom, jó csapatunk van, nem kell senkire figyelnünk csak önmagunkra.
– Mivel telik a téli szünet?
– Jártam Szabadkán, találkoztam a rokonokkal, barátokkal, nagyon kevés volt a szünet, nem is én csináltam programot magamnak, hanem ők adtak kézről kézre. Ezután a többiekhez hasonlóan én is elkezdtem az egyéni felkészülést, dolgoztam konditeremben, jártam már az új évben a diósgyőri edzőpályán is. Már csak néhány nap és kezdődik a közös felkészülés, alig várom!
DVTK honlap nyomán T. T.