Megtorlás a kasztrálás?
Elkezdték vetíteni a Kódjátszma című, Alan Turing életéről szóló filmet. A zseniális matematikus volt az, aki megfejtette a náci hadsereg rejtjelezését és ezzel milliók életét menthette meg. Hazája azonban nem mutatott hálát tette iránt: homoszexualitása miatt kémiai kasztrációnak vetették alá, és ezzel halálba kergették.
Újdonsült partnere 1952-ben betörőket segített Alan Turing házába. A matematikus ezért feljelentést tett. A nyomozás során a kutatónak be kellett ismernie, szexuális kapcsolatban állt a fiatalemberrel.
Mivel a homoszexualitás akkoriban Angliában bűnnek számított, vád alá helyezték, elítélték. Választhatott a börtön és a libidócsökkentő hormonkezelés között. Az egy éven át tartó beavatkozás mellett döntött. Két évvel később öngyilkos lett. Bár a film a kódfejtést állítja középpontjába, az alkotás sikerével a barbár beavatkozás is reflektorfénybe került.
Az eunuchok az ókori udvari élet állandó szereplői voltak, de a kasztrációt a középkorban is alkalmazták, sőt volt, hogy direkt kérték: vallási okból (például papok), mások művészi megfontolásból vállalták a drasztikus sebészi beavatkozást. Utóbbiak közé tartoztak az operaszínpadok egyes világhírű énekesei (például Farinelli), hogy az elvárt magasságú hangon énekelhessenek. Az énekesek kasztrálását a Vatikán ellenezte, majd be is tiltotta.
Napjainkban a szexuális bűncselekmények elkövetőit büntetik egyes országokban kémiai kasztrálással, ez nem a herék lemetszését, hanem hormonkezelést jelent.
Ilyen módon szankcionálnak többek között Dél-Koreában, Németországban, Dániában, Svájcban, Csehországban, Lengyelországban, Oroszországban és az amerikai Kalifornia államban – itthon a Jobbik 2013 őszén vetette fel a módszer hazai bevezetését, de a javaslat nem került a parlament elé. (Németország – Csehországgal együtt – egyébként azon kevés ország közé tartozik Európában, ahol engedélyezik a kasztrálás műtéti úton történő módját is.)
A kémiai kasztrálás voltaképpen egy gyógyszeres kezelés, amelynek során tesztoszteronszint-csökkentő hormonokat adnak be – nagyjából háromhavonta – az elítélteknek, akiknek így lecsökken a szexuális vágyuk és a termékenységük is. Előnye – a sebészi beavatkozással szemben –, hogy a herék megmaradnak, bár tartós kezelés esetén sorvadhatnak.
A módszer támogatói szerint a beavatkozás hatásos kezelés a pedofil vágyak ellen, ellenzői viszont emberi jogi és hatékonysági szempontok miatt vitatják alkalmazását.
„Az elkövető nem szenved maradandó testi károsodást, azonban olyan – egyénileg változatos – mellékhatásokkal kell számolnia, mint a testzsírszint-emelkedés és ezzel párhuzamosan az izomcsökkenés, a szőrzetvesztés és mellnövekedés, hogy csak a legenyhébb, esztétikai hatásokat említsük. A fizikai elváltozások azonban komoly pszichikai gondokat is okozhatnak – gondoljunk csak az angol Alan Turing esetére” – olvasható Parti Katalin és Dunavölgyi Szilveszter A kémiai kasztráció és a szexuális elkövetők regisztere – a „pedofilbűncselekmények” megelőzésének eszközei? című tanulmányában.
A hormoninjekciók mellett a páciens továbbra is képes a szexuális aktusra – hasonlóan az eunuchokhoz –, csak intenzívebb stimulusra van szüksége ehhez. Az „intenzívebb stimulus” éppen hogy a gyermekeket megrontó pedofiloknál adott, hiszen állandó késztetésük olyan erős, hogy kontrollálásához arányosan nagyobb erőfeszítés, önuralom szükséges
A hormonális kezelést ezért a terapeuták azon elkövetők esetén ajánlják, akik már felismerték, mennyire veszélyes tettük és akik meg akarnak szabadulni az állandó késztetéstől. Parti Katalin és Dunavölgyi Szilveszter szerint mindezek ismeretében a kizárólagosan és kötelezően alkalmazott kémiai kasztráció nem más, mint a kollektív bosszú eszköze, amelynek ideje – a halálbüntetéshez hasonlóan – leáldozott.
(nol.hu nyomán)
