Csorba Béla: Elfújta a szél
Ezt egy hivatalos hatósági közlemény állította néhány évvel ezelőtt, amikor ismeretlen tettesek Temerin központjában ledöntötték a Fésülködő lányt, Baranyi Károly szobrát. Az újvidéki irodájukban néhány nappal a bűncselekmény után szövegeket koholó ügyes belügyesek tudták, hogy azon a hétvégén vihar tombolt – csak azt felejtették el, hogy nem a rombolás éjszakáján, hanem egy nappal korábban. Azzal meg végképp nem is törődtek, hogy a szobor nem a széliránynak megfelelő irányban dőlt el – de az előző, orbitális hazugság (szél)árnyékában ennek már igazán nem volt semmilyen jelentősége.
Nagycsütörtök éjszakáján – amikor Dsida Jenő szerint az apostolok is alszanak – Magyarittabén is szélvihar tombolt. Milyen érdekes: ott is ledöntött egy szobrot. De nagyon erősen fújhatott, mert nyomban el is vitte Kossuth Lajost az 1918-ban szívébe lőtt szerb ólomgolyóval együtt. Bronztestéből bizonyára ezt akarják műtéttel eltávolítani a történelmi megbékélés biztos kezű sebészei. Hogy hol? Hát alighanem ott, ahol a Szélördög is a fémkereskedő maffia keze alá dolgozik. Meg azokéra, akik folyamatosan rongálják, ritkítják, vagy egyszerűen csak tudatosan veszni hagyják a délvidéki magyar műemlékeket, kultuszhelyeket. Vagy akár mindkét cégnek egyszerre, hiszen az anyagi és a politikai haszon esetükben kölcsönös.
A bűncselekmény okozta általános felháborodás jogos, de az első reagálásokat olvasva azonnal feltűnik, hogy a múltat nem csak a szoborlopók akarják megmásítani. Sajnos ezt teszi legnagyobb pártunk közleménye is, miközben politikai hagyományaihoz híven, igyekszik minden értéket kisajátítani és önmagának vindikálni akkor is, ha annak semmilyen alapja nincs. Teljesen valótlan, hogy a VMSZ-től származna az ittabéi központi megemlékezés ötlete, hiszen amikor ez a gondolat délvidéki magyar koponyákban először megfogalmazódott, az autonómia ellenzőinek budapesti vegykonyháiban Kasza és Pásztor későbbi pártjának nemhogy az ötlete, de még a neve sem fogalmazódott meg.
