„Az EU magával sem tud mit kezdeni, nemhogy Szerbiával”
Ivica Dačić szerb külügyminiszter szájából hangzottak el ezek a szavak, utalva ezzel az Unió bizonytalanságára, ami abban is megnyilvánul szerinte, hogy mindig újabb és újabb feltételeket szabnak Szerbia csatlakozásával szemben.
Dačić szerint az EU számos problémával szembesül – a gazdasági válsággal, az ukrán válsággal, a görög adóssággal –, ezért bizonyos módon menekül mindentől, amiről úgy gondolja, hogy egy kicsit is problémás lehet. Szerinte a csatlakozási feltételek is azért kerülnek elő időről időre, hogy egy esetleges problémát elodázzanak. Szerbia viszont azt szeretné – hangsúlyozza Ivica Dačić –, ha olyan országgá válhatna, amelyre nem potenciális problémaként tekintenek, hanem komoly, rendezett és gazdaságilag stabil országra.
Nos, meglátásom szerint, itt több gond is felmerül. Az egyik, hogy Szerbia nem komoly, nem rendezett, gazdaságilag pedig a legkevésbé sem stabil ország. Így a csatlakozási feltételeket, az EU pozitív megítélését még sokáig nem tudja majd kielégíteni, bármennyire is szeretnénk ezt az unió bizonytalanságával magyarázni. Továbbra is marad tehát az uniós előírások majmolása, ezzel is komoly nehézségeket okozva a hétköznapi polgárok számára.
Másrészt, ha mi magunk is átlátjuk az EU „bizonytalanságát”, annak instabilitását, súlyos gondokkal való küzdelmét, akkor miért akarunk mindenáron csatlakozni ehhez a valóban ingatag közösséghez?
Presztízskérdés, vagy simán csak majmolás? Esetleg az önállóságra való képtelenség bizonyítéka? Vagy mindez együtt?…
MTI nyomán F.J.
