Stephen Bozhen: Vajdasági kupi: A medve
Wow, gyerekek, lassan kipörgésgátlót kell a VM közéletre szerelni, úgy felgyorsultak az események! Vót itt minden az elmúlt hétben a nyugdíjas fórum zseniális, jövőbe mutató(!) ötletétől elkezdve a gazdasági és térségfejlesztési programokon át (Orbánnal pacsizott nagyokat Pásztor) Kövér László házelnök háromnapos szerbiai látogatásáig. Nem, nem feledkeztem meg a Családi Körben megjelent Korhecz-interjúról sem, aminek nyomán falak omlottak le, pártelnök döbbent meg, és végül, de nem utolsó sorban Lovas Ildikó félelemre és reszketésre épített diktatúrája látszik összeroppanni – mint egy papírpohár a ráeső tanktól. Hogy közben a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának megbízatása is megszűnt egy jogi malőr miatt, az már tényleg csak a meggyszem a schwarzwald-torta tetején.
Szerkesztőtársam, Vataščin Péter, a csehszlovák tégla (hahaha!) már rittyentett egy komoly, korrekt elemzést (1) az utóbbi, mondhatni 24 óra eseményeiről (oké, annál kicsit többről). Na, ő sokkal polkorrektabb volt, mint amilyen most én leszek.
Nem kisebb dologgal rukkolt elő nagyjából egy hete a pártelnök úr, mint egy újonnan létrehozandó VMSZ-es fórum hírével, nevezetesen a Nyugdíjasok Fóruma nevezetű formációéval (2). Az indoklás igazán parádés: „azért, mert azt látjuk, hogy a nyugdíjasaink közösségileg nagyon elkötelezettek.” Ez a „közösségileg elkötelezettség” nagyon felkapott kifejezés lett egy ideje a párt retorikájában, hiszen van már „közösségileg elkötelezett tájékoztatás” is, egyenesen Varjú Márta (az én kedvenc Márti nénim) MaSzó-főszerk értekezett erről (is) jegyzetében az MNT-választások előtt (3), sőt, tudvalevő, hogy „a VMSZ továbbra is érdekelt a közösségileg elkötelezett vajdasági magyar nyelvű és szellemiségű sajtó fejlesztésében” (4). Hogy a „közösségileg elköltelezettség” nem mást jelent, mint „a párt érdekeinek leginkább megfelelést”, afelől sok kétséget nem hagy egyik olyan médium tevékenysége sem, aminek a Magyar Nemzeti Tanács (a.k.a. VMSZ) az alapítója. Ahogy afelől sem lehet kétségünk, hogy a falusi környezetben élő, iskolázatlan, nyelveket nem beszélő, idős generációk nagy része, akik a párt betonkemény alapját adják (értsd: semmit sem kell tenni a szavazataikért, mert egyrészt annyira tájékozatlanok, hogy más magyar pártok létezéséről szinte nem is tudnak, másrészt simán elhisznek bemondásra mindent, amit a tv, a rádió vagy az újság közöl – márpedig a legtöbb faluban csak a Pannon RTV meg a MaSzó van járatva), ugyancsak nem fognak olyan ötletekkel, bírálatokkal előállni, ami a párt számára akárcsak a legminimálisabb mértékben is kellemetlen lenne. Ha nem tudnám, hogy ez is csak egy ócska, üres szemfényvesztés (hiszen a párt vezetése még a saját tagságát se igazán vonja be a döntéshozatalba, nemhogy szegény öregeket), akkor amiatt lázonganék, hogy talán nem az időseknek kellene megmondaniuk, milyen legyen a jövő. Hiszen egyrészt ezt a nagyon fasza jelent is részben nekik köszönhetjük, másrészt ők meg sem érik a jövőt (nekünk, fiataloknak kell majd azt elszenvednünk), harmadrészt a világ felgyorsulása miatt óriásira nőtt a generációk közötti szakadék, és kertelés nélkül kimondhatjuk, hogy az idős generációk nagy részének fogalma sincs, mi történik a világban, pláne hogy mi miért történik, vagy hogy hogyan kellene modernizálódnunk, a túlélés érdekében a kapitalista globalizációba hogyan kellene bekapcsolódnunk (hiszen kimaradni nem lehet, csak lemaradni). De mivel tudom, hogy az egész pusztán egy savanykás, kampányízű humbug, ezért csak szomorúan legyintek egyet.
„(…) Az aktuális nemzetpolitikai kérdések mellett áttekintették a VMSZ szakértői csapata által részletesen, a cselekvési tervek szintjéig kidolgozott gazdasági és térségfejlesztési programokat, amelyek támogatását a magyar miniszterelnök vállalta” – áll veretes betűkkel a Pásztor-Orbán találkozóról szóló cikkben (5). Az optimista hangvételű irományból megtudhatjuk, hogy nagy fejlődés előtt állunk (nem először, és bizonyára nem is utoljára), lesz itt VM épített örökség felújítása, meg abból fakadóan fellendülő turizmus, de még falusi turizmus is olyan, hogy tökmagárus legyen a talpán, aki győzi majd készlettel az özönlő német turisták siserehadát. Kiderül az is, hogy a VMSZ tisztújító gyűlésének nem kisebb a tétje, mint a megkezdett programok folytatása, amelyek „»hálót« jelenthetnek a vajdasági magyar közösség számára a felgyorsult, kiélezett politikai térben, és kapaszkodót a szülőföld megtartására”. Ami engem illet, meglennék ez a háló nélkül, amiben már két évtizede vergődünk, és sehogy se, hogy kiszabaduljunk belőle. De a „magas színvonalú munkáról”, amely a VM „nemzetrész felemelkedését” szolgálja, állandóan az a vicc jut eszembe, amelyben Lalót, a bánáti szerbet kérdezi az újságíró arról, milyen volt a német megszállás alatt. És ő panaszkodik, hogy jöttek a németek, elvittek mindent, semmi mást nem hagytak nekik az éléskamrában, csak sonkát, de az meg sós volt, ők meg szomjasak voltak, nagy kánikula volt, a németek meg a falu központjában a kút körül gyűltek össze, nem lehetett tőlük odaférni a vízhez… szóval borzasztó volt. Majd az utolsó kérdésre, hogy kibírna-e még egy megszállást, azt válaszolja:
– Pa okupaciju još bih, ali oslobođenje NIKAKO! (6)
Na, én pontosan ugyanígy vagyok a sokadik fellendüléssel.
Kövér László házelnök autentikus, konzervatív bajuszával tényleg úgy néz ki, mint akit egyenesen a hortobágyi pusztáról szalajtottak, épp csak a bő gatya meg a kancsika hiányzik a kezéből. De ezt egész biztosan csak én, neveletlen utcagyerek látom így. Pásztorral is találkozott, Vucskónkkal is tárgyalgatott, lesz majd BG-BP vasútvonal felújítás (ezt is hallgatjuk már egy ideje), meg euroatlanti integráció (hahaha, hiszen még MO. se integrálódott igazán!). Amiről viszont nem szólnak a híradások, de engem nagyon érdekelne, az az, hogy lesz-e esetleg Budimpešta na vodi?
Ám mindez ki a francot érdekel, mikor itt fej hullott a porba, sőt, megingathatatlannak hitt személyes hatalom látszik végképp atomjaira hullani?
Csütörtökön Korhecz doki egy családi körös interjúban csördített oda az MNT-nek meg a Szent Pártnak egy isteneset. Hogy az időzítés nem véletlen, ahhoz kétség nem fér, sőt, gratulálok is hozzá, így kell ezt csinálni. Ráadásul két részből áll az interjú, úgyhogy a jövő hétvégén esedékes VMSZ-es tisztújító közgyűlés előtt két nappal lesz még egy eresztés. Tövig rágott körmökkel várjuk, hogy abban a Családi Körben kire lesz kegyetlenül rárántva a vizes lepedő. Hiszen ha a mostani tendencia folytatódik, az újabb fejbe fog kerülni. Ezúttal ugyanis sok egyéb visszásság mellett az MNT és szerveinek Lovas Ildikó általi megbéklyózásáról beszélt ijesztő nyíltsággal az ex-MNT-elnök, és láss csodát: egy napra rá Lovast maga I. Pásztor István pápa mondatta le minden létező tisztségéből. No persze ehhez kellett egyes MNT-tagok lázadása is, akiket Lovas a hatalom átvételekor félredobott, mint a mocskos rongyot. Hogy milyen szempontok alapján? Hát pofára. De mondott ám még vad dolgokat Korhecz, többek között azt is, hogy Hajnal Jenő csak egy marionett, akit Lovas rángat. Én még hozzátenném azt is, hogy mint egy kardra szúrt véres húscafatot, úgy hurcolja körbe Vajdaságon nyilvánosan. Hajnallal kapcsolatban már régóta az a benyomásom, hogy valójában egy őszinte, jóindulatú bácsi, akit nagyon, de nagyon kegyetlenül átbasztak. Ő csak ki akarta nyugdíjig húzni valahol, valami nyugis kis székben. Lehet, hogy azt mondták neki, hogy az MNT elnöki széke ilyen. Mostanra rajta röhög a fél nyilvánosság, amikor Lovas olyan dolgokat olvastat fel vele sajtótájékoztatókon, amik vállalhatatlan hülyeségek. Szegény. Tudom, tudom, van vaj az ő füle mögött is, nem is kevés. A sajnálat csak egy érzés. Az egyik megbolondult kutyámat is sajnáltam, mégis el kellett altatni. Jajj, és a kislánya karrierjéhez szívből gratulálok! Hiába, vezetőnek születni kell! (Vagy egy született vezető lányának születni.) Vatevör.
Szombaton csak úgy zengett az internet Lovas lemondatásának hírétől, mindenki szivárogtatott, minden hírportál inkognítóban maradó forrásokra hivatkozott, estefelé már egész jól összeállt a kép, örömtüzek gyulladtak Vajdaság-szerte. A Medve (ahogy Lovast bizonyos körökben emlegetik) bőrére inni talán még korai – lenne, ha pontosan ez az internetes futótűz nem tette volna világossá I. Pásztor István pápa számára, hogy kegyeltjét, a szupertehetséges írónőt iszonyat sokan utálják. Azért, amit tett. A sajtóval. A közbeszéddel. A kultúrával. Az oktatással. A szabadkai Népszínház épületével, majd a társulatával is. Az MNT-vel. Persze a párt, illetve a pártvezetés számára mi sem kézenfekvőbb, mint egy alkalmas bűnbakon elverni a port, kihirdetni, hogy megújultunk, és mehet tovább minden ugyanúgy. Egy pillanatig se feledjük azonban, hogy Lovas intellektuális diktatúrája nagyon is kényelmessé tette a VMSZ számára a közszereplést. Soha egy kritika, egy kellemetlen kérdés, csak bologató humanoid mikrofonállványok (lásd a kis feltörekvő Virág Árpád cikkeit a MaSzóban, vagy Márti néni írásait – amiket nem is ő ír). Paradicsomi idill. Volt. Egy darabig. Amíg nem kezdett el a visszájára elsülni. Pásztor, aki oly’ büszke pártjának értelmiségi hátországára, épp csak a történelmet nem ismeri. Vagy legalábbis annak bizonyos tanulságait. Minél keményebb a diktatúra, egy idő után annál keményebb, annál elkeseredettebb az ellenállás is. Hogy egy kicsit magunk felé is hajoljon a kezem: amikor azt kérdezik tőlem, ki teremtette meg a Második Nyilvánosságot, mindig azt válaszolom, hogy a VMSZ. Egy semleges térben mi nem jöhettünk volna létre. De egy polarizáltban… Minden pólus automatikusan megteremti az ellenpólusát is. A közbeszédben is, az interneten is, és – amitől retteg a VMSZ – a politikában is.
No de visszakanyarodva Lovas lemondatásának hírére. Tényleg egy szégyen, amit a Pannon TV-vel Kozma Zoltán csinál. Egy emelettel alattuk zajlanak az események, mégis szinte legutolsóként számolnak be azokról egy teljes nap elteltével. Amikor már cink nem beszámolni. Amikor már tovább hallgatni annyira égés, hogy nincs az az azbesztszkafander, ami kibírná. Ez vóna az az agyonreklámozott „közösségileg elkötelezett tájékoztatás”? Melyik közösség iránt elkötelezett? Mégis mit képzelt Kozma? Hogy ilyesmit titokban lehet tartani? Hogy ha a Pannon nem számol be, akkor meg se történt az egész? Ugyan a MaSzó nem előzte meg őket, de Varjú Mártától nem is vártam mást – ő valószínűleg még fel sem fogta, hogy a főnökasszonyát éppen kipicsázták. Ha Kozma egy pillanatra körülnézne, láthatná, hogy szánakozva röhög rajta az egész értelmiség. Más kérdés, hogy tuti nem lehetett volna főszerkesztő ennek az istennek az idejében pusztán a szakmai kvalitásai alapján. Viszont ha a VMSZ csantavéri helyi szervezetének tagja az ember, az már megfelelő pedigré a média világába való belépéshez. És arról a pénteki, VMDK által robbantott hírbombáról mikor óhajt beszámolni a kedves főszerk úr, miszerint „alaki jogi tévedésnek” nevezett mulasztás miatt az MNT Végrehajtó Bizottságának mandátuma megszűnt? A Pannon erről hallgat, mint szar a fűben. Hajnal Jenőnk hétfőn meg is szavaztatná ugyanazzal az összetétellel az új VB-t sürgősségileg, bár ezzel (ugyanazzal az összetétellel) már lehet, hogy lesznek „apróbb” gondok. Egyrészt Lovas. Másrészt (bár gondolom, hogy a VMSZ szavazógépezetét ez az én mérgelődésem nem fogja különösebben eltántorítani) elmondaná nekem valaki, hogy ki a franc ez a Jerasz Anikó? Mégis mi a hóhér fa… mit tett le ez a nő az asztalra ahhoz, hogy az MNT legfontosabb szervének elnöke legyen? Könyörgöm, mit?
A VMDK meg… Itt Vajdaságban senki nem ismeri azt a szót, hogy egyensúly? Rámutatnak a közleményükben egy bődületes nagy hülyeségre, egy komoly problémára, és bár tetszeleghetnének egy kicsit az intelligens, ellenzéki szerepkörben, amely konstruktív, nem csak jelzi a hatalmi többség hibáit (amit szeretünk), de megoldást is javasol (amit szeretnénk), ám ők itt nem állnak meg. Ehelyett inkább huszonegyre lapot húznak, és rögtön az elnök lemondását követelik. Na de most komolyan, mennyi ennek a realitása? Ne legyenek már nevetségesek! Ne legyenek már Torgyán József reinkarnációi! (Monnyonle!) A Bacskulin meg dumáljon már egy sztájliszttal, és a legközelebbi MNT-ülésen tiszteljen meg bennünket, pórnépet, akik az ülést a tévéképernyőn keresztül követjük, valami normális öltözékkel! Nem kell ahhoz nyakkendő, hogy valaki elegáns legyen, de azé’ ne úgy nézzünk már ki egy MNT-ülésen, mintha most szaladtunk volna be a hereföldből! Nem ezt várjuk a VMDK-tól.
Többen kérdezték tőlem, hogy mi baja van Szerbhorváth Györgynek. Nem tudom, miért tőlem kérdezik, nem vagyok a barátnője. Szerintem ő egy okos ember. De nincs mindig mindenben igaza, és messziről nem lát mindig mindent jól. Vagy éppen jobban lát, esete válogatja.
A pitbull-szindróma pedig egy olyan fura kór, amely a beteget arra készteti, hogy beleharapjon minden lábba, ami elé kerül. Mindegy, kié a láb. Az is mindegy, merre megy. Meg az is, hogy a láb tulajdonosa esetleg visz-e valakit a karjában, aki nem tud/bír járni. A humorérzék eseti hiánya is jelentkezhet melléktünetként.
Szabó Angéla írása (7) egy érdekes színfoltja ennek a VM abrosznak, amire mindannyian könyöklünk, és ami most edényestül, tányérostul le lett rántva az asztalról. Nagyon sokra tartom őt a gerincessége, egyenessége, őszintesége miatt, és soha nem mondanék róla olyat, hogy SzHGy-szindrómában szenved. Azonban míg sok megállapításával egyetértek, bizonyos kérdésekben más véleményen vagyok. És ez nem kioktatás akar lenni, csak egy másik nézőpont. Korhecz aligha van rászorulva az én védelmemre, viszont van egy-két apró tény, amit a jelen esetben nem lehet vele kapcsolatban megkerülni – és helyenként tűnhet úgy, hogy a védelmembe veszem. Tény az, hogy az előző MNT-elnöke volt, de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan egy maffia feje lett volna. A MNT is pénzből működik, mégis olyan érzést kelt bennem Angéla írása, mintha ez eredendő bűn lenne. Megint mondom, szubjektív érzésről beszélek. Az enyémről. Többek elmondásából, akik dolgoztak Korheczcel, számomra úgy tűnik, hogy ő egy rátermett, jó szervezőkészségű, megfelelő végzettségű és felkészültségű ember. Aki persze nem mentes bizonyos jellemhibáktól sem. Tény az is, hogy Korhecz nem borította rá az asztalt azokra, akik őt szakemberi minőségében hívták meg dolgozni, és akikben végül (elmondása szerint) ő maga is csalódott. De nem feledkezek el azokról a tényekről sem, hogy Korhecz idejében nevezték ki pl. Varjú Mártát MaSzó-főszerkesztőnek, Venczel Valentint az Újvidéki Színház igazgatójának, Kozma Zoltánt a Pannon TV főszerkesztőjének. Sőt, Korhecz íratta bele a felsőoktatási ösztöndíj elnyerésének feltételei közé a magyar névjegyzékre történő feliratkozást. Ő írta bele a nemzeti tanácsokról szóló törvények szövegébe, hogy a kisebbségi médiumok alapító jogait a nemzeti tanácsokra kell átruházni, miközben a nemzeti tanácsoknak, mint alapítóknak a felelősségét „elfelejtette” rögzíteni ugyanebben a törvényben. De tény az is, hogy az ő idejében széleskörűbb volt a közvélemény tájékoztatása, sokkal nyitottabb volt az MNT, mint ma. Persze akkor is félretették az ellenzéki követeléseket, meg lekezelően bántak a sajtó képviselőivel. Mindenesetre Korhecz együttműködőbb, nyitottabb volt. És van még egy érdekes tény, amiről Angéla elfeledkezik: szinte csak ő (Angéla) meg én vagyunk ebben a mocsárban olyan rendszeren kívüli elemek, akik megengedhetik magunknak azt a luxust, hogy egyetlen vajazókéssel nekirontsanak egy tanknak, lesz ami lesz alapon, becsületből, a lelkiismeretünkre hallgatva. Angéla, aki legendás módon soha nem fogad el az írásaiért tiszteletdíjat, meg én, akinek az írásaiért soha a büdös életben még nem kínáltak fel tiszteletdíjat. Ezt a viselkedést hiába is várjuk el másoktól, pláne egy politikustól. Már csak azért is, mert túl sok mindent nem lehet vele elérni. A politikai realitás más. Egész más úgy mozogni egy rendszerben, hogy egzisztenciák, programok is függnek az embertől. Ráadásul van egy elvárás is irányában a közösség részéről, miközben a háttérben mások más irányba próbálják őt tolni önös érdekből. Meg saját érdekei is vannak közben. Amikor Lovas a hatalma csúcsán volt – bár ez a külső szemlélő számára nem csak, hogy egyértelmű nem volt, de sokan azt se tudták, ki ez a nő, mi volt a funkciója (ahogy sokan a mai napig nem tudják) -, mi értelme lett volna akkor nekirontani a tanknak egy szál vajazókéssel? Mégis milyen bizonyítékokat tudott volna Korhecz a nyilvánosság elé tárni? Ki hitt volna neki? Totálisan egyedül maradt volna abban a pillanatban, ahogy ezeket a dolgokat kimondja, és ezzel ő szerintem tökéletesen tisztában volt. Az elégedetlenség közel sem volt olyan szintű, mint most. Kicsit párhuzamot vonnék a színházas üggyel (de csak egy bizonyos szempontból): Andrási kinevezésekor senki se foglalkozott a társulat tiltakozásával, a szakma rosszallásával. Meg kellett, hogy érjen a helyzet, el kellett jönnie annak a pontnak, amikor az emberek úgy lázadnak fel, hogy már minden mindegy, sarokba szorultak, nincs tovább. És még egy párhuzam: 2000-ben az Otpor is ilyen volt. Az én véleményem szerint az időzítés nagyon is okos volt, a hidat akkor kell felrobbantani, amikor a vonat rajta van (hogy utaljak egy kicsit Angéla földijére, Matuska Szilveszterre). A rákbetegség is olyan, hogy csak akkor válik egyértelművé, amikor a beteg hirtelen fogyásnak indul. Előtte hiába beszélsz róla, nem vesznek komolyan. Ez volt a hozzáfűznivalóm Angéla remek írásához.
Még egy fontos apróság, és ez már az egész közbeszédre vonatkozik: szinte kizárólag Korhecz neve pörög. Persze a mostani eseményeknek ő tökéletes ikonja, és nekünk ikonok kellenek, hogy igazodni tudjunk az információk dzsungelében. Annyira magabiztosan jelentjük ki, hogy mindennek ő áll a hátterében, hogy az már súrolja nevetségesség határát. Túl sok minden van itt a háttérben. És pont ez, a HÁTTÉR teszi sokunk számára ellenszenvessé a Szent Pártot: minden a nyilvánosság háta mögött, annak teljes kizárásával zajlik, miközben pont ez a nyilvánosság szavaz nekik bizalmat (legalábbis egy része). Mint egy szekta, olyan a Szent Párt.
A VMSZ-re nagyon is ráfér a reform! Hogy legalább a saját szavazóikat elkezdjék végre képviselni. Én viszont már végérvényesen csalódtam bennük, ha Ferenc pápa lenne az elnökük, már akkor se szavaznék rájuk. Elegem van már ezekből a levitézlett, kiöregedett pofákból, akik már a kommunizmusban is valakik voltak, de minimum a szüleik. Elegem van az egy helyben topogásból immár két évtizede. Undorítónak tartom azt, hogy a Pásztor által pengeelméjűnek beállított pártban egy olyan gyerek lehet ilyen-olyan titkár a tartományi parlamentben, aki velem párhuzamos osztályba járt, és Bulának hívta az egész generáció, mert annyira tompa volt szegény, mint a fasz, de lám, a puszta seggnyalás mégis az „egekbe” repítette. Elegem van az oktatás lezüllesztéséből! Elegem van ebből a goromba szellemi leépítésből! Fojtogat, megmérgez, beleőrülök! Itt minden fejlődésről szóló duma szemenszedett hazugság, aljas átverés, a nyugdíjasok fanatizálása csupán, semmi más!
Ide egy új politika erő kell, a VMSZ-étől átlagosan 25-30 évvel fiatalabb, tanult, képzett tagsággal (és ez esetben a fiatal a kb. 35-45 éves generációt jelenti). Rájuk majd szavazni fogok. Ezekre a begyöpesedett, hazug, önző vénemberekre nem!
Hogy Korhecz a VMSZ-t akarja-e reszelgetni, pofozgatni, gyógyítgatni, vagy ráérez az idők szavára, az új civil, 21. századi választói igényre, egyáltalán akar-e újból politikai szerepet vállalni, és ha igen, az új generációs választók bizalmat szavaznának-e neki – ez a jövő titka.
A jövő pedig ijesztő tempóban közeleg.
Stephen Bozhen
Királyhalom
2015. április. 19.
__________________
(1) https://www.facebook.com/notes/m%C3%A1sodik-nyilv%C3%A1noss%C3%A1g/t%C3%A1jk%C3%A9p-csata-k%C3%B6zben/921805557862954
(2) http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18464/Ujabb-forum-letrehozasat-tervezi-a-VMSZ.html
(3) http://www.magyarszo.com/hu/2503/velemeny_allaspont/117591/Szavazzunk!.htm
(4) http://pannonrtv.com/web/?p=195080
(5) http://www.magyarszo.com/hu/2674/kozelet/125488/Orb%C3%A1n-Viktor-P%C3%A1sztor-Istv%C3%A1nt-fogadta.htm
(6) Egy megszállást még igen, de felszabadítást semmiképpen!
(7) http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/39226-2015-04-19-05-50-13
