Hitel(telen) számítgatás

A múlt héten, mint a forgószél, úgy söpört át Vajdaságon (is) a híre egy táblázat közzétételének. Az Alfahír.hu birtokába jutott és közzétett, a „Vajdasági magyar közösségek terület és gazdaságfejlesztési stratégiája” címet viselő dokumentum részeként lett bemutatva.

Összesen 37,8 millió euró (11,3 milliárd forint), magyarországi költségvetési forrásokból érkező (vagy érkezett?) – feltehetően kedvezményes – hitel(ek)ről van szó a célból, hogy az itteni vállalkozásokat megerősítse, piachoz juttassa… Mégis, mi okozta a táblázat láttán a felháborodást? Az, hogy „Ha a táblázatban szereplő adatok valósak, több százmillió juthat VMSZ-közeli vállalkozókhoz.”

A VMDK közleményt adott ki:

„A VMSZ »gazdaságélénkítő« programja saját holdudvaruk pénzelésében nyilvánul meg?

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nagyon botrányosnak tartja azt a táblázatot és annak tartalmát, amit a napokban közöltek egyes magyarországi és vajdasági magyar sajtóházak. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a »Vajdasági magyar közösségek terület és gazdaságfejlesztési stratégiára« épülő »gazdaságélénkítő« programja csak a Vajdasági Magyar Szövetség holdudvarának pénzelésében merüljön ki. A magyarországi támogatásokat nem lenne ildomos és erkölcsös a pártklientúra építésére használni, mert a cél nem a párthoz közeli ötven család vállalkozásának megerősítése, hanem közösségünk egészének gazdasági felzárkóztatása.

Ezért gyors és egyértelmű válaszokat szeretnénk kapni a párt illetékeseitől, milyen nyilvános pályázat alapján választották ki azt a harmincnyolc céget, amelyeket kedvezményes magyarországi támogatásokra javasoltak? A párthovatartozáson kívül milyen mérce alapján született meg az a javaslat, hogy annak a Bunford Tivadarnak a cégét, aki a Háló Vajdasági Fejlesztési Alapítvány vezetője és egyben a VMSZ elnökségi tagja is, 4,5 millió eurós összeggel támogassák? Illetve mi alapján javasolták, hogy fia, Bunford Olivér mezőgazdasági vállalkozó 3 millió eurós támogatást kapjon? Milyen szempontok szerint javasolták Kern Csabát, a Cim Gas Kft. tulajdonosát, Kern Imre, a VMSZ elnökségi tagja, a Vajdasági Nagyberuházási Alap volt igazgatóhelyettese, jelenleg az Építésügyi, Közlekedési és Infrastrukturális Minisztérium államtitkárának testvérét szintén 3 millió eurós támogatásra?”

„A VMDK közleményében szereplő feltételezések rosszindulatból és tájékozatlanságból fakadnak” – nyilatkozta a Vajdasági RTV április 28-i esti Híradójának Pásztor István.

Erre vonatkozóan Pásztor István a következőeket nyilatkozta:

„A lista nem végleges, nem titkos, de nem is VMSZ-es.

Az alfahir.hu hírportálon megjelent, harminc cégből álló lista nem végleges, és nem is titkos, de nem is VMSZ-es, hiszen párton kívüli személyek cégei is szerepelnek rajta – jelentette ki Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke.

Pásztor István a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének az információkkal kapcsolatos közleményére reagálva a Vajdasági Rádió és Televíziónak (RTV) azt mondta, a szóban forgó lista azoknak a lehetséges cégeknek a listája, amelyek anyagi támogatásban részesülhetnek a vajdasági magyar közösség gazdaságélénkítő programján belül.

Szavai szerint a listán szereplő harminc cég közül eddig tizenhatnál jártak a VMSZ képviselői, és ez – ahogy a párt elnöke fogalmazott – felemelő élmény volt.”

A közhangulat azonban, amit a lista kiváltott, már kevésbé tanúskodott felemelő élmények megéléséről.

Sajnos a hozzászólásokat, véleménynyilvánításokat stb., amit sajtóban, honlapokon, közösségi oldalakon stb. olvashattunk, nem idézhetjük itt. A 37,8 millió euró (tervezett?) útirányát (igencsak meghökkentő érveléssel) kevesen dicsérték, viszont a dühön túl a keserűség, a becsapottság érzetéről beszéltek az emberek, de a számonkérés hangjai sem maradtak el.

A botrányhangulatot keltett történet kapcsán számos és alaposan kifejtett kommentár, cikk is napvilágot látott már az elmúlt egy hét alatt.

Mivel a „köznép”-hez tartozó itteni magyarok mind nagyobb hányada mára már száz eurókról is csak álmodni képes, gazdasági erejét viszont növelni kell(ene), eljátszadoztunk számokkal, elképzelésekkel…

a) Habár a vállalkozás-fejlesztési hiteleket nem a munkaerő keresetének kifizetésére adják (a fejlesztés után, a piacképesség erősödésével ezt várhatóan majd az alkalmazottak maguk is megtermelik), mégis összehasonlításképpen hány fizetésről (egykoron személyi jövedelemnek nevezettről) beszélhetünk?

Szerényen (vagy nagyképűen?) átlagos keresetnek nettó 50 000 dinárt számoltunk. Ennek a bruttó összege (államnak, egészségügynek, nyugdíjalapnak… stb.) kb. 35 000 dinár. A kettőt összeadva, euróba átszámolva: kb. 700 euró. Tehát egy ember évi fizetése 8400 eurójába kerülne a munkaadónak. Ennek alapján 4500 munkás egyévi bére lenne a 37 800 000 euró.

Tehát ha a táblázatban felsorolt vállalkozók okosan fejlesztenek, beruháznak, építenek, felújítanak, ingóságot és ingatlant vásárolnak, akkor majd utána sok új munkahelyet nyitnak. Mert a (tervezett?) hitelélvezőknek a munkanélküliség csökkentése is a célja.

Aki ezt nem hiszi, járjon utána!

b) Azt is kiszámoltuk, hogy ha az első helyezett borász, mielőtt az újabb üzem kiépítésébe belekezdene, s csak egy hónapon át alkalmazna 595 embert (ugyanis a neki szánt 5 000 000 euróból havi szinten ennyi munkás bére jönne ki), forgótőkében mégsem károsodna. Az új munkaerőnek az lehetne a feladata, hogy annyi palackozott bort adjon el a gazda tágas pincéiből, amennyinek az ára pótolja a keresetét, no meg hasznot is hoz. Aki erre a teljesítményre képtelen, az a fizetése fejében megihatja a nyakán maradt palackok tartalmát, s olyan boldogan énekelhet, mint a gazda. Csak sokkal rövidebb ideig.

c) Az is megfordult a fejünkben, hogy sugalljuk-e az egyik 3 000 000 euróval „támogatottnak”, hogy ne siesse el a dolgot, mielőtt még lefoglalózná a vásárlandó termőföldeket, várja meg a Vajdasági Vágtát. Hátha ott is forog a tőke.

Aki ezt sem hiszi, járjon utána.

d) Ha – képzeljük el – más megfontolásból csak egy milliócskát vontak volna le a 37,8-ból, és a versenyszellemben kínáltak volna hiteleket, mondjuk, legalább 10 életerős és ötletdús fiatalnak, meglapozott tudással és elképzelésekkel előrukkoló potenciális vállalkozónak, még az is elképzelhető, hogy ők is csökkentenék a munkanélküliséget, s meghallgatnák a szülőföldön maradásra ismételgetett buzdítást.

De akkor a hitelosztók csak azt énekelhetnék, hogy: „Megfogtam egy szúnyogot…”

Habram Mária – Családi Kör