Diszkrimináció a munkavállalásban
Ha valaki megkérdezné tőlem, mit a legnehezebb elérni ma itt, a Délvidéken, azt mondanám, tisztességesen megélni, munkához jutni. Akinek van állása, talán nem is gondol bele, hogy hányan próbálnak meg elkeseredetten munkához jutni hónapok, sőt évek óta – sikertelenül.
A Szerbiai RTV egyik műsora a munkavállalás során átélt hátrányos megkülönböztetésről szólt. A szakember, Brankica Janković, jogegyenlőség-védelmi biztos elmondta: a nőket, a rokkantakat, az időseket és romákat sújtja legnagyobb mértékben a hátrányos megkülönböztetés a munkakeresés során.
A napokban hallottam egy igen tanulságos történetet – épp ide illik. Egy középkorú asszony hívta fel telefonon az egyik munkásokat toborzó hűtőház vezetőjét azzal a szándékkal, hogy maga is jelentkezik a munkára. A magyarul nem tudó munkavezető minden bizonnyal hamar rájött, hogy az asszony magyar anyanyelvű, de azért szánt rá időt, hogy elmagyarázza a munkakörülményeket. Amikor az asszony azt mondta, rendben, vállalom a munkát, akkor érkezett az, amire nem számított. A munkáltató ugyanis elkezdett a hölgy nemére és korára vonatkozó ellenérveket felhozni. Pl.: túl koros már ehhez a fizikai munkához, hogy biztosan sokat betegeskedik, ezért majd gyakran vonul betegállományba, hosszú az a nyolcórás munkaidő az otthoni munkafeladatok mellett, a város túlsó felén lakik, körülményes lesz eljutnia minden reggel a munkahelyére stb., stb.
Az asszony egy ideig kontrázott: húsz évet dolgozott le úgy, hogy egyetlen napot sem kellett betegszabadságon töltenie (közben felnevelt három gyermeket, mindig meg tudta oldani, hogy a nagyszülők felügyeljenek rájuk), egészséges, ereje teljében van, bírja a munkát, kerékpárral mindössze fél óra az út az otthonától a leendő munkahelyéig – mindhiába. A férfi tovább érvelt amellett, hogy miért nem lenne jó munkaerő a telefonáló.
Az asszony ekkor megkérdezte tőle: tisztában van vele, hogy diszkriminációt követ el? Érdekes módon azonnal megszakadt a telefonkapcsolat. Talán mondani sem kell, hogy sokadszori visszahívásra sem felelt a munkásokat toborzó vállalkozó.
Nos, ennyit a munkavállalási esélyekről. És ez csak egy volt a sok hasonló történet közül. Egy 40-es, 50-es nő még fiatal a nyugdíjhoz, de már túlságosan idős a munkához. Mit tegyen hát, hogy önmaga és családja megélhetését biztosítsa?
Nincs válasz, mert a vállalatok és vállalkozók vezetői szabadon dönthetnek arról, kit alkalmaznak és kit nem. Ez aztán a demokrácia!
rts.rs nyomán M.Z.
A fotó illusztráció
Â