Szerbia nem teljesít – az EU-s tárgyalási fejezetek jelenlegi állása
Az Európai Parlament (EP) június 14-én többségi szavazattal elfogadta a Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéssel kapcsolatos állásfoglalást, amit David McAllister, az EP jelentéstevője dolgozott ki.[1]
Időközben elkészült az idei első félévre vonatkozó ’non paper’ (emlékeztető) is,[2] melynek célja, hogy megkönnyítse a tárgyalásokon az előrelépést, anélkül, hogy a megfogalmazói teljes mértékben elköteleznék magukat az iratban foglalt javaslatok mellett.
Az Európai Uniós (EU) dokumentumok között nyilvánosságra hozott emlékeztető a 12. és 13. oldalán foglalkozik a „kisebbségekhez tartozó személyek jogaival”, ahol ez olvasható:
„Szerbia tevékenységet folytat a 23. fejezettel kapcsolatos cselekvési terv keretében, a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítására vonatkozó külön cselekvési tervvel együtt.
Elkészültek a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvény módosításai, azzal a céllal, hogy biztosítsák a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét a közigazgatásban, és hogy rendezzék a nemzeti kisebbségi nyelvek és írásmódok hivatalos használatát.
A törvényjavaslatról nyilvános vitát tartottak – itt hasznos lenne a civil társadalom képviselőinek nagyobb részvétele. Ezzel párhuzamosan, munkacsoportot alakítottak, amelybe bekapcsolták a minisztériumok és a nemzeti tanácsok képviselőit, valamint más szakértőket, azzal a feladattal, hogy előkészítsék a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosításait. A változásokkal be kellene építeni a törvénybe az Alkotmánybíróság 2014. évi határozatát, amellyel a nemzeti tanácsokról szóló törvény rendelkezéseit alkotmányellenesé nyilvánította, valamint biztosítani kellene a média, a kultúra és az oktatás területének összehangolását a nemzeti törvényhozással.
Miután az elmúlt év folyamán kilenc nemzeti tanáccsal egyetértési memorandum aláírására került sor, 2016 decemberében az Oktatásügyi Minisztérium aláírta a már meglévő egyetértési memorandum függelékét a nemzeti kisebbségi tankönyvek nyomtatásáról, amelyek megállapítják az elsőbbséget élvező tankönyvek előkészítésének és nyomtatásának módját, azon nemzeti kisebbségi nyelvű általános iskolák számára, amelyekben a teljes oktatás anyanyelven történik. 2017. februárig a 100 tervezett címszó közül 24-et nyomtattak ki, míg 33 tankönyv esetében folyamatban van a támogatásszerzési eljárás és, miután ez megtörténik, a nyomdába kerülnek. Az egyetértési memorandum és a függelékek teljes alkalmazása által idejében kiegészülne az általános iskolai oktatáshoz szükséges könyvek listája.
A médiák magánosítása mindmáig nem befolyásolta láthatóan a kisebbségi nyelveken sugárzó médiát, habár szükség mutatkozik a helyi és regionális médiák következetes követésére. A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai megtartották a közvetett tulajdont a már létrehozott médiaprogramok felett. A magánosított médiák által a nemzeti kisebbségi nyelveken közvetített tartalmak a gazdasági tényezők nyomása alá kerültek. Erősíteni kellene a nemzeti kisebbségi nyelveken való adásokat.
A magánosított médiáknak nyújtott állami és tartományi támogatást időben és átlátható módon kellene meghatározni. Az elektronikus médiát szabályzó testületnek (REM) nincsen megfelelő illetékessége és ezért nem felügyeli a helyi médiák adásait.
Elkészült egy összehasonlító jogi elemzés az egyházak és a vallási közösségek helyzetéről, az EU tagországok és a térség országainak legjobb gyakorlata alapján. Szerbiának megfelelő tevékenységet kell kifejtenie az elemzéssel összhangban.
Előkészületben van az ügyészek állami tanácsáról szóló törvény tervezete, azzal a céllal, hogy rendezze az ügyészek jelölését, figyelembe véve a lakosság etnikai összetételét, a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét és a nemzeti kisebbségi nyelvű szakterminológia használatát a bíróságon. A nemzeti kisebbségek nyelvével és írásával kapcsolatos, a törvénynél alacsonyabb rendű jogszabályokat elfogadták a tartományokban (sic! – B. A.) és a helyi önkormányzatokban foglalkoztatottakról szóló törvény alkalmazása által, azzal a céllal, hogy létrehozzák az etnikai kisebbségek arányos képviseletét tartományi és helyi önkormányzati szinten. A nemzeti kisebbségek költségvetési alapját megfelelő forrásokból támogatni kellene.
A nemzeti kisebbségügyi tanácsokat formálisan létrehozták 50 nemzetileg vegyes községben. A szerb hatóságoknak azonban meg kellene változtatniuk a helyi önkormányzati törvényt, hogy lehetővé tegyék ezeknek a testületeknek a működését és elősegítsék szerepük valamint megbízatásuk megértését.”
Ez tartalmazza az emlékeztető szövege a nemzeti kisebbségek vonatkozásában. Ebből jól látható, hogy Szerbia késik számos nemzeti kisebbségi jogszabály meghozatalával és intézkedés megtételével, hogy azok gyakorlati alkalmazását ne is említsük.
Szerbiának a 23. és a 24. csatlakozási-tárgyalási fejezettel kapcsolatos fejlődése „elégtelen” – állapították meg a prEUgovor elnevezésű civil koalíció tagjai is a május 24-én Belgrádban megtartott értekezleten.[3]
Azokhoz a dokumentumokhoz való korlátozott hozzáférés, amelyeket a kormány a tárgyalási folyamat során elfogadott, csak az egyik akadályt képezi, amellyel a civil társadalmi szervezetek szembe találták magukat, amikor Szerbia haladását mérték a 23. és a 24. fejezettel kapcsolatban, mondta Milan Aleksić, az Alkalmazott Európai Tanulmányok Központjának képviselője.
– Az utóbbi hat hónapban az egyes területeken bizonyos stagnálás észlehető. Az Európai Uniónak a szerbiai demokrácia állapotára kellene figyelnie – üzente Aleksić és felhívta a független intézményeket, hogy erősítsék meg pozíciójukat.[4]
Érthetetlen és elszomorító, hogy egyetlen délvidéki magyar civil szervezet sem képviselteti magát a 23. és a 24. csatlakozási fejezetből eredő feladatok teljesítését felügyelő szerbiai koalícióban, valamint hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) szinte semmilyen érdeklődést nem tanúsít az ország nemzeti kisebbségi vonatkozású csatlakozási kötelezettségeinek teljesítése iránt. Így a magyar közösséget érintő problémák el sem jutnak az EU illetékeseihez.
Az Európai Unió Szerbiának szóló állásfoglalásainak 26. pontja világossá tette, hogy „az emberi jogok – ezen belül a nemzeti kisebbségek jogai – előmozdítása és védelme az uniós csatlakozás alapvető előfeltétele”. Ennek függvényében, az Unió „felkérte Szerbiát, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést”.
A Szerbiában élő nemzeti kisebbségre helyzete szempontjából biztató, hogy Donald Tusk, az Európai Tanács (ET) elnöke, az Aleksandar Vučić szerb elnökkel folytatott július 14-ei megbeszélésen kifejtette: „Szerbia az EU tagjává válik, amint teljesíti kötelezettségeit”.[5] Ezekhez a kötelezettségekhez tartozik a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése, egyéni és kollektív jogaiknak a gyakorlatban való biztosítása is. Vučić, tehát, konkrét csatlakozási dátumot – a válaszhoz való ragaszkodása ellenére – nem tudott meg, kötelezettségeket viszont igen.
BOZÓKI Antal
Torda, 2017. július 15.
A képen: ülésezik a prEUgovor civil koalíció
