A rezsim médiája frászt hoz a polgárokra: „Csaknem kétszázezer felfegyverkezett albán támadásra készül”
Négy albán támadó alakulat várakozik Koszovón, Montenegró északi részén, Görögországban és Macedóniában. Céljuk, hogy fegyeres összecsapások által megakadályozzák Szerbia és más országok USA-val való megállapodását. Ezt a képtelenséget a Vučić-közeli Informer napilap állítja. Lássuk a részleteket.
Az említett médium különböző terrorizmus elleni állítólagos szakértőkre hivatkozik, akik egyebek között „úgy tudják”, mintegy 160 ezer felfegyverkezett albán harcos bevetésre készen áll, csak várják a „nyugati mentoraik” jelét.
Céljuk, hogy megakadályozzák a Koszovó státusáról szóló „belső párbeszédet” (vagyis Vučić monológját, amelynek tartalmát a csicskái hasonló formában ismétlik a tömegtájékoztatási eszközökben). Továbbá mindenáron útját akarják állni az Egyesült Államok esetleges olyan megállapodásának Szerbiával és más országokkal, amely ártana a Nagy-Albánia konceptumának.
A fentieknek azért sincs értelme, mert az albánok gyakorlatilag máris érvényesítették az érdekeiket. Koszovó de facto már az övéké, amit a szerb kormány is közvetlen vagy közvetett módon elismerni készül. Ha ez nem így lenne, Vučić a „belső párbeszéd” helyett a legdemokratikusabb módszerhez – a népszavazáshoz folyamodna. Koszovó megszerzésén kívül az albánok közvetlen, kulcsfontosságú befolyásra tettek szert Zaev kormányában, Macedóniában. Emellett Montenegróban is igencsak nagy súllyal bírnak.
Értelmetlen az az állítás is, miszerint az USA valamiféle megállapodást akarna kötni pont Szerbiával és más országokkal (melyekkel?), ami árthatna az albán ügynek. Amúgy az USA-ban közismerten rendkívül erős az albán lobbi, ami a szerbről aligha mondható el.
A fentiekből levonható az a következtetés, miszerint jelenleg Balkánon az albánoknak van legkevesebb okuk arra, hogy bármilyen háborús konfliktust gerjesszenek, hiszen ok elérték a céljaikat.
Akárhogyis, a szerb rezsim nyilván úgy ítélte meg, hogy számára célszerű állandó feszültségben, bizonytalanságban tartani a lakosságot, fenntartani egyfajta folyamatos veszélyérzetet és amolyan rendkívüli állapotot. Amíg az emberek nyomás alatt és félelemben élnek, „nem jut eszükbe elégedetlenkedni, lázadni”.
Alighanem ezzel magyarázható az egész lakosság katonai és egyéb kiképzésére irányuló militarista kezdeményezés is (amely az idős és beteg személyek macerálását is magában foglalja).
