7000 éves vajdasági csillagvizsgálók nyomában – II. rész

Portálunk nemrégiben közölte az első részét annak a tudományos összegzésnek, amelyben Medović Ildikó kurátor és régész, a Borjas nemzetközi csapat tagja, mesélt a neolitikus körárkok titkairól. A szakmai anyag második részében további érdekességeket tudhatunk meg a rondellák eredetéről.

KAPCSOLÓDÓ:  7000 éves vajdasági csillagvizsgálók nyomában – I. rész

A szerbiai rondellák

Az elmúlt évtizedekben nagy előrehaladás történt a rondellák kutatásában. Azonban Szerbiában nem túl rózsás a helyzet, mivel jelenleg nincs olyan archeológus, aki aktívan foglalkozna ezzel a témával. Ugyan igaz, hogy lennének, de azok a munkaközvetítő nyilvántartásában szerepelnek.

2014-ben és 2015-ben két kör alakú szerkezetet fedeztek fel geomágneses felvételek segítségével a törökbecsei határban található Borjason. Ezen a lelőhelyen folyamatosan multidiszciplináris kutatásokat végeznek már évek óta. A kutatást a Vajdasági Múzeum és a kieli Christian Albrechts Egyetem vezeti.

A borjasi lelőhelyen végzett kutatások eredményei több életszakasz létezésére utalnak. Az első  Kr. e. 5200 körül kezdődött. Az első rondella  kialakulása ehhez a fázishoz kapcsolódik. A Borjas második körárka több árokból  áll, melyeknek számos kapuja van, és amelynek orientációja  a nap mozgását kísérte. A belső részben lakóépületek találhatók. Ezen a területen folytatódik a régészeti kutatás. 2017-ben a kutatás középpontjában a második rondella központi területe volt. Azonban a központi, monumentális objektumot nem lehetett felfedezni. Borjason az utolsó életszakasz Kr. e.  4550 körül fejeződik be.

A harmadik körárkot Versecvát határában fedezték fel. Részletes vizsgálatokat még nem végeztek  a lelőhelyen, így  csak feltételezhető, hogy ez a szerkezet is a késői neolitikus rondellákhoz tartozik.

Az építők

A Kárpát-medencében felfedezett körárkok  a késői neolitikumhoz (Kr. e. 4900 és Kr. e. 4500 között) tartoznak. A rondellák építése nem kötődik egy adott kultúrához. Számos neolit kultúra hordozói építőknek tekinthetőek – mindegyik a saját területén. Magyarországon a lengyeli kultúra, Felvidéken és Csehországban a vonaldíszes kerámia kultúrájának hordozói voltak az építők. Bánát területén abban az időben a vinčai és a Tisza-kultúra lakói éltek, akiknél nem jellemző az elkülönített rondellák, hanem azok a település részét képezték. A kései neolitból származó legközelebbi kör alakú struktúrát a Vinča kultúrához tartozó Újvár faluban fedezték fel.

A keleti bejárati kapu kutatása Borjason 2016-ban

Annak érdekében, hogy világosabb képet kapjunk a körárkokról, meg kell néznünk más közeli kultúrákat is Délkelet-Európában (Sopot-Bicske, Butmir, Danilo). Ezen kultúrák településeit szintén koncentrikus  körárkok vették körül. Elsősorban védelmi jellegük volt, de valamelyest szimbolikus is. Horváth Ferenc a Tisza-mentén végzett kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy a rondellák átmenetnek számítanak a  lengyeli szakrális és a védelmi  célokat szolgáló „balkáni“ árkok között. A településeken az egyik pillanatban az emberek  hétköznapi élete elkülönült a vallási eseményektől, és ez a Kárpát-medence területén történt a középső neolitikumból a késői neolitikumba  való átmenet során.