452 éve oroszlánként rohant a halhatatlanságba Zrínyi Miklós
452 éve, 1566. szeptember 7-én halt hősi halált a rommá lőtt Szigetvárból kirohanó védők élén Zrínyi Miklós gróf. Szigetvár ostroma összességében 2500 magyar és 25 ezer török életet követelte.
A horvát-magyar Zrínyiek családfája az Árpád-korig vezethető vissza. A dalmáciai Šubić grófok Nagy Lajos királytól kapták Zrinj várát, a család ezen ága ettől kezdve nevezte magát Zrínyinek. A költő és hadvezér Zrínyi Miklós öccse, a Wesselényi (Vittnyédy)-összeesküvésben való részvétele miatt kivégzett Zrínyi Péter Petar Zrinski néven a horvát irodalom klasszikusa.
Zrínyi Miklós 1508 körül született, apja a mohácsi csata után Habsburg I. Ferdinánd oldalára állt. Zrínyi 1529-ben kitüntette magát a török ostromolta Bécs védelmében. 1542-ben 400 horvát emberével mentette meg Pest alatt a vereségtől a császári sereget, majd Somló mellett aratott fényes győzelmet, szolgálataiért horvát bán lett. 1543-ban vette feleségül Frangepán Katalint, aki hatalmas birtokot hozott a házasságba, s miután Ferdinánd 1546-ban az egész Muraközt neki ajándékozta, az ország leghatalmasabb főnemesei közé emelkedett.
Zrínyi a török elleni harc rettenthetetlen hőse volt, aki 1556-ban Babocsánál ismét megverte a hódítókat. 1561-ben lemondott a horvát bán tisztségéről, és saját kérésére Szigetvár kapitánya lett. 1563-ban bandérium élén vett részt Miksa királlyá koronázásán, abban a reményben, hogy elnyerheti a megüresedett nádori méltóságot (a tisztség 1608-ig maradt betöltetlen). 1564-ben ismét megnősült, a cseh Rosenberg Éva grófnőt vette el. 1566 elején, mivel az udvartól nem kapott támogatást, tiltakozásul lemondott a szigetvári kapitányságról, majd mégis visszavette, amint híre kelt, hogy Nagy Szulejmán szultán Magyarország ellen készül.
Magyarországra több hadjáratot is vezetett személyesen. Ezek nagy része 1543 előtt zajlott, ezt követően alvezérei vívták az itteni ütközeteket. 1566-ban azonban az agg, immár 72 éves szultán ismét úgy döntött, hogy maga vezeti a hadjáratot. Személyes jelenléte komoly terveket jelzett: egyes vélemények szerint ismét Bécset vette célba, mások szerint magyarországi hódításait kívánta stabilizálni.
Szulejmán több irányból indította meg hadműveleteit. A Tiszántúlon Pertev pasa vezette a török csapatokat, míg a Dunántúlon a szultán személyesen irányította seregét. A szultán június 26-án érkezett Zimonyba, ahol úgy döntött, hogy nyugatnak fordul, és Szigetvár ostromába fog. Döntésében szerepet játszott az is, hogy a török közeledtének hírére a parancsnokságot visszavevő Zrínyi Miklós emberei több sikeres támadást hajtottak végre a törökök ellen, így Szigetvár okkal tűnhetett az ellenállás veszélyes fészkének.
Zrínyi 2500 magyar és horvát katonájával maradt Szigetváron, várva a nyilvánvalóan hatalmas török túlerőt. Döntésükben egyrészt jelen volt a kor heroikus szelleme, másrészt pedig bíztak abban is, hogy az 1556. évi ostromhoz hasonlóan kívülről segítséget kapnak. Ebben volt is okuk reménykedni: Miksa német-római császár és magyar király mintegy 80 ezer katonája élén személyesen jött Magyarországra. A hadsereg azonban részben az élelemellátás nehézségei miatt megakadt Győrnél, és nem volt képes Szigetvárnak segíteni.
Az ostrom 1566. augusztus 1. és szeptember 7. között zajlott. A korszerű, olaszbástyás védelemmel ellátott várban jelentős készletek voltak felhalmozva, ám a védők fokozatosan egyre beljebb szorultak: először az Újvárost, majd az Óvárost kellett feladniuk, így augusztus 21-én a várba szorult vissza az ekkorra már 800 főnyire apadt védősereg. A védelem sorsát az erős török rohamok mellett a várban szeptember 5-én bekövetkezett lőporrobbanás és a nyomában kialakult tűzvész pecsételte meg.
A reménytelen helyzetbe került védők így szeptember 7-én kitörtek a várból. A bátor szigetvári védők halálukig harcoltak, élükön Zrínyivel, akit a leírások szerint egy puskagolyó terített le a harcban. Azt a magyar vitézek nem tudhatták, hogy Szulejmán szultán ekkor már halott volt: szeptember 6-án gutaütés végzett vele.
Szulejmán halálát először eltitkolták, hogy az ostrom utolsó napjaiban a hír ne rombolja a török katonák harci morálját: állítólag egy székhez kötve hordozták körbe a testet a táborban, hogy így cáfolják a pletykákat. Később a szultán testét Isztambulba vitték, ám a szívét Szigetvár közelében temették el. Az emlékhely elpusztult a török kiűzése után, holléte ma sem ismert. Annak a katolikus templomnak pedig, amelynek falán emléktábla hirdeti, hogy Szulejmán szívének nyughelyére épült, vélhetően semmi köze nincs a szultánhoz.
(Múlt kor, Origo nyomán)