Aki Délvidéken marad és túléli, az majd meséli…

Magyarországi, romániai és vajdasági vendégek vettek részt a tordai Kukoricafesztiválon. Köztük a magyar Agrárminisztérium és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának képviselője is.

A rendezvényt Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a VMSZ elnöke nyitotta meg, aki nélkül szinte nem múlhat el semmilyen rendezvény. Teheti is ezt, hiszen képviselőházi elnökként nem sok munkája akad. Havonta ha egyszer, vagy még akkor sem ülésezik a Tisztelt Ház. Természetszerűen  ki is használta (állami pénzen) az alkalmat pártjának az MNT választási propagandájára.

– A mostani fesztiválnak külön jelentősége van. Nem csak azért mert tizedik. Hanem azért, mert a mai napon indul a Magyar Összefogásnak a kampánya. Ilyen szempontból azt gondolom, hogy talán beszédesebb rendezvényt kampánynyitóként nem is nagyon lehetett volna találni – mint a tordai Kukoricafesztivál, hangoztatta Pásztor.[3]

Felszólaltak a Magyar Összefogásnak a – közéletben teljesen ismeretlen – jelöltjei, Ábrahám Csilla (26.) és Fazekas Róbert (21.) is.(A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségnek pedig még az aláírásgyűjtést is ellehetetlenítik.)

Bemutatásra kerültek a Prosperitati Alapítvány támogatásával vásárolt mezőgazdasági eszközök is.

– Ez a bánsági magyar falu 72 nyertes pályázattal büszkélkedhet, 46,5 millió dinár támogatás érkezett ebbe a magyar közösségbe. Azt is el tudom mondani, hogy a harmadik pályázati körben minden pályázó nyert, minden tordai pályázó nyert. Úgyhogy száz százalékos az eredmény. Büszkék lehetnek és ennek az eredménynek legalább fele itt látható, mondta Juhász Bálint a Prosperitati Alapítvány ügyvezetője köszöntötte.

Tordán nincs hiány a „kisközösségi rendezvényekben”. Van is, aki ezeket megszervezze. A nyugdíjas Dobai Jánosnak (Torda, 1952) – aki „2000 óta a tordai helyi közösség elnöke”[7] és többnyire a rendezvényekkel van elfoglalva – nagy tapasztalata van ebben. Mint a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Elnökségi tagja minden szükséges anyagi és egyéb támogatást is megkap ehhez. A tűzijátékhoz is, ami a tordai programokat úgyszólván rendszeresen kíséri.

„Kétnyelvűség” a gyakorlatban 

Persze, hogy a falvakban is szükség van a művelődési és egyéb rendezvényekre. Nem is ezzel van a gondom, hanem, hogy nincs munkahely, jövedelem, hogy a falu elnéptelenedik. Folyamatosan távoznak külföldre a lakosok, több hónapos időszakokra, megszakításokkal, vagy véglegesen. Olyanok is, akik a Prosperitati Alapítvány támogatásában részesültek. Hátrahagyva a házat, a pályázaton megszerzett traktort, vagy más eszközt. Pontosan nem lehet tudni, hogy mennyi lakosa is maradt ennek az egykor virágzó, gazdag, most hanyatló falunak. Hány üres ház van a faluban? Tudnak-e erről a vendégek?

Az elvándorlás érthető is, hiszen az emberek jobb életet, rendes életkörülményeket és nagyobb jövedelmet szeretnének. Meg jobb ivóvizet is. Most olvasom, hogy az Újvidéki Egyetem Természettudományi-matematikai Karán tartott tanácskozáson a szakértők utaltak arra, hogy a Délvidéken továbbra is vontatottan oldják meg az ivóvízproblémát. Nincs megfelelő technológia, ezért a víz nem kellő minőségű. Srđan Rončević, az egyetemi kar tanára fejtette ki ezt, és azt is elmondta, hogy a legrosszabb állapot Bánátban uralkodik,[8] ahova Torda is tartozik.

A délvidéki magyar vezetők ezt a problémát soha szóvá nem tették. Kit érdekel ez? Pedig jó minőségű ivóvíz nélkül élet se nincsen. És ez még csak az egyik probléma a falu rendes működéshez. Nincsen magyar nyelvet is beszélő állandó orvos, gyógyszerész, rendszeres buszközlekedés, gond van a magyar nyelv hivatalos használatával… Vannak viszont rendszeres, rövidebb hosszabb indokolatlan áramszünetek.

Kecskés István, a Magyar Szó egyébként jó tollú újságírója is csak akkor ír Tordáról, ha valamilyen rendezvény van, amelyen megjelennek a magyarországi tisztségviselők, a VMSZ meg a Magyar Nemzeti Tanács vezetői. A problémákról nem kell írni, „nem kell hullámokat verni”.

Tordán nincs, tehát, semmi gond: Van ihaj-csuhaj, dínomdánom, tűzijáték, Prosperitati támogatás… Aki itt marad és túléli, az esetleg  majd elmeséli…

Bozóki Antal – bozokiantal.blogspot.com