Pásztor = Prosperitati?
Szabadkán Prosperitati Alapítvány munkatársai néhány hete 182 személlyel kötöttek szerződést falusi házak megvásárlásáról, 2015 millió dinár értékben. 2016-ban 78 falusi ház megvásárlását támogatta az alapítvány, 2017-ben pedig 295 ház megvételét.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) elnöke ezt az alkalmat sem mulasztotta el, hogy („vendégként”) felszólaljon az eseményen.
– Ennek a pályázatnak a többszöri kiírásával támogatási lehetőséget szerettek volna biztosítani azoknak, akik a szülőföldön való maradás mellett döntöttek, de nincsen saját fedél a családjuk felett. A másik ok pedig az, hogy azok, akik a külföldön való boldogulás mellett döntöttek, tömegesen árulják a házakat, így szerettek volna mindent megtenni annak érdekében, hogy ezeknek a házaknak a minél nagyobb hányada magyar kézben maradjon – mondta Pásztor a sajtónak nyilatkozva.
Tiszteletre és elismerésre méltó, hogy – VMSZ/BMC elnökének szavaival – „mostanra egy falunyi házat vásároltunk meg, több mint 560-at”, arról viszont a pártelnök már nem szólt, hogy „a magyarlakta települések intézményeiből szépen-lassan nem csak a magyar vezetők, de a magyar nyelv is kiszorul és akkor ezek az épületek is kihasználatlanul állnak majd”. (Egy frissen megjelent felmérés szerint a Délvidéken a legalacsonyabb a munkanélküliek száma – 7,9%, míg Dél-Szerbiában a legmagasabb ez a szám. A munkanélküliség csökkenése viszont, „a helyi lakosok, kiemelten a magyarok elvándorlásának ’köszönhető’).
Úgyszintén zavaróan hat a „vásároltunk meg” szavak használata. Ki vásárolta meg, Pásztor István, vagy a Prosperitati? Pásztor = Prosperitati? És ha meg is vásárolta, kinek, ha nem a magyar adófizetők pénzéből? Könnyű a más pénzéből „vásárolni” és még dicsekedni is azzal!
Mindebből jól látszik a VMSZ/BMC és a Prosperitati egybefonódása, hogy az Alapítvány a párt irányítása alatt van.
Most már teljes egészében kirajzolódni létszik a VMSZ/BMC politikájának a csődje, minden, a közösségre tragikus következményével együtt.
Eltarthat még ez a vergődés egy ideig, de a végső kimenetele kétségtelen. A házakat ugyanis fenn kell(ene) tartani és lakóknak is élni kellene valamiből. Faluhelyen pedig munka nincsen, és – ennek folytán – pénz sem. Biztosíték se nincsen arra, hogy az újdonsült tulajdonosok egy idő után ne keressék „a külföldön való boldogulást”.
A mezőgazdaságból megélni pedig (ilyen árak mellett) megélni lehetetlen, vagyis csak a nagygazdák képesek, akik viszont házat is vehetnek maguknak. A Prosperitati nélkül.
A „gazdaságfejlesztési stratégia” jószerivel megkésett. És jószerivel el is hibázott. A munkahelyteremtés és a termőföldvásárlás kellett volna évekkel ezelőtt, amikor erre még lehetőség volt, hogy legyen az elsőrangú feladat! Ma már nincsen az a pénz, amivel ezeket a folyamatokat vissza lehet(ne) fordítani, ezt a politikát (és Pásztor István hatalmát) fenn lehet(ne) tartani!
Bozóki Antal – Forrás: bozokiantal.blogspot.com