Szerbiának gondoskodnia kell a nemzeti kisebbségekről
A gazdasági tényezők és befolyásuk a nemzeti kisebbségek helyzete a lokális közösségekben – a magyar, a horvát, a román és a bolgár nemzeti kisebbség példái címmel konferenciát szervezett Újvidéken a Regionalizmus Központ (Centar za regionalizam).
A konferencia alapjául az ugyanezzel a címmel készített kiadvány szolgált, amely a Központ a bolgár külügyminisztérium által pénzelt projektum keretében készült. A munkában rész vett Radko Vlajkov bolgár nagykövet, a szerb és tartományi kormány, valamint a nemzeti tanácsok képviselői és néhány független szakértő is.
A Központ a magyar közösség vonatkozásában – a kiadvány 39-től a 48. oldalain – a Zenta területén élő magyarok helyzetét elemezte, illetve, hogy a közösség és intézményei, a 2018-2017-es időszakban, mekkora összegű szerbiai és anyaországi támogatásban részesültek, illetve ebből a közösség tagjai számára fejeként milyen összeg jutott.
A Magyar Nemzeti Tanácsnak kifizetett szerb állami juttatás alapján a közösség tagjai számára fejenként 361,95 dinár jutott. Ez a juttatás a román nemzeti tanács esetében 488,27, a bolgár esetében 382,18, a horvát nemzeti tanácsnak pedig 308,56 dinárt volt. Az MNT az utóbbi három évben az anyaországtól több mint 1 milliárd 360 millió dinár, illetve 11,5 millió euró támogatást kapott – olvasható a kiadvány 9. oldalán. „Magyarország 2017-ben 553 millió dinárral, azaz 4,7 millió euróval támogatta a nemzeti tanács különböző projektumait – fejenként 2200 dinárral. Ez kétszer annyi, mint amennyit Szerbia az összesen 21 nemzeti tanácsa működésére fordított”.
A felmérésből megtudjuk, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a magyar nyelven tájékoztató média állami támogatásának összege is elmarad az elemzés tárgyát képező többi közösségtől.
A számadatok alapján indokolt a következtetés, miszerint „a magyar közösség kapja a legkevesebb támogatást” Szerbiától, és „hogy Magyarország támogatása nélkül szinte lehetetlen volna működtetni az intézményrendszert”.
A konferencián elmondtam, hogy „a vajdasági magyarok gazdasági helyzetéről nincsenek megbízható adatok”. Mivel „előzetes” jelentésről van szó, a további munka során meg kell állapítani azt is, melyek azok a gazdasági tényezők, amelyek befolyásolják nemzeti kisebbségek helyzetét és jogainak megvalósulását. Ide sorolhatók például a foglalkoztatottak, a munkanélküliek, a munkát keresők, valamint a nemzeti kisebbségek rézvétele a képzettségi összetételben és az elvándoroltak között. Erről azonban a kiadványban nem találhatók adatok. Tévesnek ítéltem meg azt a hozzáállást, miszerint az IPA projektumok arról szólnak, hogyan „nyúlhatjuk le” az uniós pénzeket. Azt is hangoztattam, hogy azt MNT „nagy ívben kerüli, a gazdasági témák napirendre tűzését”, hogy „a nemzeti kisebbségi közösségek tagjai Szerbia adófizető állampolgárai, ezért elsősorban Szerbiának kell gondoskodni a gazdasági helyzetük javításáról és a jogaik biztosításról, és hogy ennek nem szabad az anyaországi támogatásoktól függni”.
Az MNT „meghatalmazott képviselője” a tanácskozáson Lulić Emil volt, aki „december 11-től az MNT új hivatalvezetője”. Az még hagyján, hogy a felszólalásában érdemlegeset nem mondott, de egyáltalán minek alapján képviselte – nem első alkalommal – az MNT-t, amikor a testületnek nem tagja, hanem csak hivatalnoka! Ilyen felhatalmazást Hajnal Jenő a testület elnöke sem adhat neki, esetleg csak az MNT. Furcsa az is, hogy sem Hajnal, de a „csúcsvezetőség” egyetlen tagja nem tartotta érdemesnek, hogy ebben a fontos témában érdemében képviselje a testületet, hanem Lulićot küldte el! Tudják-e az MNT-ben egyáltalán, hogy kinek mi a feladata?
A Központ honlapján található (rövid)hír szerint „a vitában, miután a kutatók kifejtették a kulcsfontosságú megállapításaikat, a részvevők többsége hangsúlyozta, hogy ez a téma mindeddig indokolatlanul nem került a nyilvánosság figyelmének a központjába. Hangoztatták, hogy ez lehetne a témával kapcsolatos munka kezdete, a továbbiakban pedig nem csak azokkal a pénzekkel kellene foglalkozni, amelyet a nemzeti kisebbségek Szerbiától, vagy az anyaországtól kapnak, hanem a gazdasági környezetükkel is, illetve azokkal az intézkedésekkel, amelyeket tesznek azon területek fejlesztése érdekében, amelyeken a nemzeti kisebbségek élnek.”
Bozóki Antal – bozokiantal.blogspot.rs
